Valaki tréfát űz a Knertészekkel?

Életre kelt a cikk, vagy esetleg valaki más keze van a dologban? A Kner Imre Gimnázium Knertészek csapat tagjai, akik az O:DA (Online Demokrácia Activity) versenyen vesznek részt, arra lettek figyelmesek, hogy csapatnevüket a Google-be beírva érdekesebbnél érdekesebb találatok jelentek meg. Feladatuk ugyanis az volt, hogy juttassák el eddigi munkásságukat a médiába, de a következmény őket is meglepte.

A gimnazisták a feladatmegoldás során poénból beütötték nevüket a népszerű keresőbe, de az eredményen ők maguk is meglepődtek. A velük készített interjú során kiderült, hogy a csapattagok mindösszesen négy oldalnak küldték el cikkeiet hivatalosan, így végképp nem értik, hogy hogyan kerültek ki a cikkek közel tizenöt oldalra. A legérdekesebb talán az Automotor.hu weboldal. 

Elmondásuk szerint nem szándékoztak a mechanika kedvelőinek is külön bemutatkozni, de ha már így alakult, az sem baj. Talán még több emberhez jut el mindaz amit ők véghezvittek, s amit képviselnek. Az sem kizárt, hogy a jövőben is lesz némi együttműködés a weboldallal, amennyiben ők nyitottak a csapatra.

Az Automotor.hu főszerkesztője tagadta, hogy ő maga megjelenített volna bármit is a csapatról, hiszen hallani sem hallott róluk ezidáig. Úgy véli, hogy a csapat és a weboldal profilja elhatárolódik egymástól, így aligha lehetséges, hogy valamelyik rovatba bekerülhetett volna az aktív csapat. Ettől függetlenül nem utasítja vissza az esetleges közös munkát a jövőben, hiszen lát fantáziát a lelkes fiatalokban. 

A jövőre nézve a Knertészek bíznak a sikerben, a továbbjutásban. A beszélgetés folyamán kiderült, hogy mindannyian úgy vélik, hogy rengeteget kaptak a versenytől, mind tudásban, mind érzelmekben. Továbbá biztosították a lapot, hogy rögtön tájékoztatnak a fejleményekről. - olvasható a HírekNekedMa.hu kultúra rovatában.

Az interjú teljes egésze elolvasható ide kattintva.

Két napja nem blogoltunk. Ez az ami BORZASZTÓ! Én nem szeretek múlt időben beszélni, mert az olyan végesnek hat, azt jelzi, hogy valami véget ért. Így most nem kezdem el leírni, hogy mi mindennel lettem gazdagabb a verseny során, mert nekünk a verseny folytatódik, folytatódnia KELL!!! Ezért inkább csúnya módon kicsit becsaptalak, kedves Olvasó. Az utolsó online fordulónak a témája a média volt, illetve hogy hogyan manipulál minket. A médiamanipulációról esszét is kellett írnunk, melynek egyik pontjának arról kellett szólnia, hogy miképp tudunk védekezni ellene. Mi a védekezési lehetőségek között megemlítettük azt, hogy kiváló módszer lehet az, ha mi magunk is csinálunk egyet, majd lebuktatjuk. És most itt vagyunk.
Először is a jó hazugság az, aminek van valóságalapja. Tehát hiába mondom én, hogy a jegesmaci répát eszik csokival, mert eredeti lakóhelyén ezek nem találhatóak meg, így senki sem fogja elhinni.
Na, de haladjunk lépésről lépésre! Először is el kellett döntenem, hogy a verseny melyik elemét emelem ki, majd jöhetett egy jó cím, ami eleget sejtet ahhoz, hogy felkapd a fejed. Aztán következtek a hitelesítő eszközök úgy mint, Google említése (ha beírod a nevünket, tényleg sok eredményt ad ki), fotó a weboldalról. Majd alkalmaztam a kiemelés technikáját (megemlítem ugyan, hogy több weboldalra kikerülnek cikkek, de csak az Automotor.hu-ról írok a későbbiekben, ezen az oldalon valóban megjelentünk). Manapság sok bulvárlapot nem azért perelnek mert megmásítják, kiforgatják az interjút, hanem azért mert olyan interjút adnak le, ami meg sem történt! Én is ezt alkalmaztam: nem létező interjúkat foglaltam össze (még a "megválaszolt" kérdéseket is elhallgattam), melyet a lap végén egy linkkel próbáltam hitelesíteni. Ha valaki a linkre kattint, egy általam megváltoztatott weboldalról kap képet (árulkodó jel - nincs minilogó a lapfülön, a cikkíró én magam vagyok, torz kép, valamint a Paint program a tálcán).  Végül kitaláltam egy online folyóiratot, amire hivatkozhatok. Próbáltam úgy tálalni az összefoglalókat, hogy úgy tűnjön biztos, megbízható a forrásom, ezt erősíti a "tagad" szócska.
Ha sikerült becsapnom téged, akkor remélem a jövőben kritikusabb leszel. Ha nem, akkor légy büszke magadra, BENNED EMBERÉRE TALÁLT A MÉDIA! Akár írd meg kommentben, hogy mi tévesztett meg, vagy mi az ami talán túl egyértelmű volt.
Bevallom, volt egy másik célom is. Meg akartam mutatni, hogy mi milyen kreatív csapat vagyunk, akik nem csak dobálóznak a szavakkal, hanem cselekszenek is. Ha tetszett a cikk, vagy a munkásságunk, akkor kérlek szavazz ránk, hogy biztosan ott legyünk a táborba, és esetleg Brüsszelbe is eljussunk!
Ami neked egy egy kattintásba kerül, az nekünk egy életre szóló élményt jelenthet!

A napi jó tanács pedig tömören: Légy kritikus a világgal szemben!!!

Knertész Zsolti

Jaj, ne, holnap hétfő... beküldési határidő 20:00 :(

Sziasztok!

Vuhúúú, igen, december elseje van! Ennek ellenére a napocska hetvenhét ágra sütött, amit - őszintén - nem bántam. Ettől függetlenül nagyon remélem, hogy végre fehér karácsonyunk lesz december 24-én. Vasárnap lévén holnap hétfő lesz, ami azt jelenti, hogy beküldjük utolsó megoldásainkat. Majd jelentkezünk.

Advent első vasárnapjára szerettem volna egy megható történetet hozni. Hogy is mondjam: mi már találkoztunk egy ilyen történettel, ugye? Hát persze, Margó néni mesélte nekünk. Nos, most ezt szeretném megosztani veletek. (De azért bízom benne, hogy legtöbben hallottátok már az interjúnkban.)

„1999-ben lehetett. Egy decemberi napon, amikor már hideg volt, és valami otthon nekem hiányzott, ami miatt el kellett hogy szaladjak a boltba. Miután én nekem nem jár le itt a munkaidőm négy órakor, ugye azt jelenti, hogy késő délután, vagy kora este indultam el egyedüli nyitva lévő boltba, a Gschwint boltba. És akkor én ott megláttam egy, mondjuk tíz év körüli kisfiút, aki jött ki a boltból. Hát, még a felnőttek is fel voltak öltözve, ez a kicsi fiú, ez kabát, nyaksál, egyebek nélkül jött ki a hóna alatt egy kenyérrel. Hát, megmondom őszintén, hogy én magam is nagyon meglepődtem, mert tudtam, hogy itt valami nincsen rendben. Sőt motoszkált bennem egész nap vagy egész este, a gondolat, hogy ki is lehet ő, mi is történt ott, hogy is van ez, és hívtam a családsegítősöket, hogy nem tudnak-e ilyen valakiről. Fogalmam nincs, csak az, hogy arra ment és tízéves. Hát, mondták, hogy igen, tudják, rendben van. Akkor én megint az ismerőseimhez, jó barátaimhoz fordultam, hogy van itt egy ilyen család, karácsony előtt vagyunk, és próbáljunk meg valamit gyűjteni és elvinni. Hát, összegyűlt gyorsan: narancs, szaloncukor, édesség, nem is tudom mi, még két-három doboz ruha. Azt sem tudtam, hogy vannak-e rajta kívül még gyerekek, avagy nincsenek. És akkor két-három napon belül elindultunk, és elvittük. Elvittük a családhoz, és akkor legnagyobb megrökönyödésemre kijött az anyuka karján egy picike gyerekkel a hóban, zokniban, és mondtam, hogy kik vagyunk és milyen céllal jöttünk, és hogyha gondolják, nagy szeretettel hoztunk ezt meg azt, elfogadják-e. És akkor az anyuka mondta, hogy természetesen el, és rám nézett, és azt mondta: ’Most már nekünk is lesz karácsonyunk!’”

Hangoskönyvként akár hallgathatjátok is...:)

Meghitt, szép vasárnap estét kívánunk nektek!

Csenge