Poszt a vegetáriánusoknak

Szép estét!

A szünet fele környékén senkit sem szeretnék traktálni nehezen emészthető dolgokkal, mint például az Odüsszeia, mert tudom milyen rossz volt vele iskolaidőben is foglalkozni. Ez a (mondjuk már nem is teljes) hetecske meg leginkább a pihenésre van kitalálva. Már akinek, a szerencsésebbeknek....:)

Szóval így a mai bejegyzés is inkább egyfajta lájtos, rövidke dolog lenne. Rá is térnék a tárgyra, vagyis kifejteném, hogy miért is vega-poszt ez a bejegyzés. No, tulajdonképpen az alább látható képpel szeretném feldobni mindenkinek az amúgy nem feltétlenül unalmas szerdáját:

Forrás: Demotiváló 

Tehát értitek. A képen látható hányatott sorsú saláta csak is azért halt meg, hogy TE (feltéve, ha nem eszel húst), drága olvasó, vega lehess. Így hát vegetáriánus barátaim, szerintem gondolkozzatok el ezen. Csak egy jó tanács. Meg különben is: hogy válik belőletek HÚS-vér ember, ha salátán éltek?! Esetleg saláta-vér egyedek lehettek. De ilyenről meg én még nem hallottam.

(A félreértések elkerülése végett: semmi bajom a vegetáriánus élettel, csupán a blogbejegyzés hitelessége kedvéért játszottam az agyam. Az nekem úgyis jól megy.)

Az elhunyt saláta egyik haverja: 

Knertész Csenge

Annyi a világ, amennyit beletöltesz

Ismét üdv Mindenkinek!

Ma is itt vagyok, írok, blogolgatok, hódolok az új hobbimnak. Öcskös kinn, én bent, az Isten is blogolásra szánta ezt a néhány percet. Egész nap egy reklámszlogen járt a fejemben: "Annyi a világ, amennyit beletöltesz". Innen jött a cím is. Annyiszor jutott ma eszembe, hogy kicsit a szívemhez is nőtt, nem feltétlenül a sör miatt. Mert ha az egész mondatot átvitt értelemben próbáljuk meg értelmezni (és gyanítom, hogy a kitalálónak is a kettős értelmezhetőség volt a célja), akkor az élet lehet a pohár, amibe beletöltjük az élményeinket. Tehát ilyen értelemben: Olyan az életed, amilyen és amennyi élménnyel telepakolod.

Vegyük például a mai napot. Szünet van. Ennek ellenére én már 7 órakor talpon voltam, hála öcsémnek. Sebaj, gép bekapcs, netre fel. Nekiálltam csekkolni, hogy a különböző csapatok melyik feladatot választották. Mert hát kíváncsi vagyok. De ilyen az emberi természet: kíváncsi. Ez alól én se vagyok kivétel. Tehát blogokat, Facebook profilokat nézegettem. Ezek után reggeli, tévé, pihi. Aztán valahogy kezem ügyébe került az órarend: megijedtem. Bár már megszoktam ugyan hosszú iskolás éveim alatt azt a törvényszerűséget, hogy pár napos szünet után, a következő hét dolgozatokkal van tarkítva, de a mostani tényleg túlzás. Nem azért említem, hogy panaszkodjak, nem áll szándékomban. Különben is az a véleményem, hogy az tud panaszkodni, aki rendelkezik valamivel, vagy valamilyen képességgel. (De erről talán egy másik bejegyzésben).
Tehát ott tartottam, hogy órarend és tanulnivaló. Először előkutattam az angolt (innen is üdvözlöm Kati és Julcsi nénit), majd kinyomtattam egy korábbi OKTV feladatsort és lekuporodtam az ágyra, majd kiültem a konyhaasztalhoz, hogy majd én mindent megcsinálom. Kérem szépen ez a naivitás! Mellesleg az ágyon inkább a pihenés ment jobban, sem mint a tanulás.
De vétek ilyen szép napsütéses időben benn ülni, és éppen ezért úgy határoztam hogy elpakolom a közel 40 oldal angolt (ez az OKTV feladatsorral együtt, bár lehet, hogy néhány oldallal kevesebb...ennyit rólam és a matekról), és biciklire pattanva nyakamba veszem a várost. Kanyarogtam jobbra-balra, fékeztem, megálltam, sétáltam, kutyát fotóztam, hintáztam, friss levegőt szívtam (jó sokat) és élveztem a szép időt.

Úgy gondolom mindenképpen megérte kimozdulni, kicsit a problémákról megfeledkezni és újabb élményekkel megtölteni az élet poharát, ráadásul megértettem miért is szerette Petőfi az őszt annyira. 

Tedd azt te is holnap (mert már lassan jön már az esős idő), ragadd meg barátod, szerelmed kezét és sétáljatok egyet, vagy biciklizz egy jót. 

Szép holnapot!
Zsolti

Megjegyzés 1: A bejegyzés elejével ellentétben nem sikerült egyszerre összehozni a bejegyzés, öcsém bejött. :D

Megjegyzés 2: A kutya amilyen gyorsan feltűnt az úton, olyan hirtelen le is lépett. A gazdájának innen üzenem, hogy próbáljon meg intézkedéseket tenni, a kutya udvaron tartása érdekében, ha nem akarja rövid időn belül elveszíteni. Bár elhiszem, hogy léteznek artista kutyák, nekem kettő is volt. 

De ez egy másik történet...

Ismered a csodát?

Sziasztok!

Ma este van a leadási határidő, már nagyjából mindennel kész vagyunk. Hamarosan videót a Facebook profilunkon csekkolhatjátok!
A tegnapi bejegyzésben Csenge megírta, hogy a csapat egyes tagjai miképpen vélekedtek az önkéntes munkánkról. Az én tömör összefoglalóm így hangzott:

"Nagyszerű volt, az a fajta csendben megbúvó csoda." 

Hogy mit értettem csoda alatt, a következő rövid fogalmazásomból kiderül. Kissé büszkeséggel telve úgy gondolom, hogy érdemes elolvasni. Íme:

Ismered a Csodát?
Nem arra a mindent elsöprő, világmegváltó csodára gondolok, hanem arra, aki csendesen, a háttérben meghúzódva visz véghez nagy dolgokat. Láthattad őt tegnap a Roma Közösségi Ház udvarán, majd veled együtt ment be az ajtón...talán kicsit egymásnak is lökődtetek. Aztán ott állt közted és újdonsült önkénteseink között, és ugyanolyan furcsán és meglepve nézelődött szerteszét, mint te. A kezdeti megilletődöttség után viszont feltalálta magát...elkezdte mozgatni a székek lábait, csikorgatva az összecsikarhatatlan járólapot. Elkezdte élvezni a társaságot: egyre több roma és magyar gyerek jött el. Látta a szemükben ugyanazt az izgatottságot, ami néhány perccel ezelőtt még az ő szemében is élénken csillogott, és ami kezdeti boldogsággá és elégedettséggé változott át. 
Majd elkezdődött a játék...és Ő is nekiállt huncutkodni: 6-osra váltotta a dobókockát, míg Gabi az újonnan érkezett kisgyerekekkel foglalkozott...füledbe súgta a szót, amit a partnered próbált körülírni a Tabu játékban. Ezután lekuporodott az Activity asztala köré, és átvette az irányítást a játék felett. Vezette a kezeket rajzolás közben, segített a mutogatásban, és abban, hogy jó kártyát húzzál. Volt, hogy annyira belelendűlt, hogy egyszerre 6-ot is léphettél...de volt, hogy nem jöttél rá a megoldásra, akkor odaguggolt melléd, megsimogatta az arcodat, és azt súgta “Ne búsulj, a következő körben biztos továbbléphetsz a pályán” és te újra mosolyogva húztad a kártyát. Az asztaloknál békésen, egyetértésben játszott mindenki, nem törődve azzal, hogy ki honnan jött. Talán ebben is része volt? Nem hinném!
A kisebbekről sem feledkezett el...odament hozzájuk, filctollat nyomott a kezükbe, és szebbnél szebb rajzok születtek. Közben megéhezett, befalt néhányat Zita néni mézes sütijeiből, aztán sósra lett éhes...Balázs anyukája (Kneres Balázs anyukája) ekkor lépett be egy doboz sajtossütivel...bele is harapott egybe rögtön. 
Aztán kifele vette az irányt...megunta a csendet, ezért muzsikára hangolta az embereket...majd mint aki jól végezte dolgát, leült, és nézte ahogy két kislány boldogan ropja a zenére...boldog volt.
Nem tudom láttad-e a Őt, de ott volt, bár lehet, hogy akkor még nem ismerted fel. Majd ha visszanézed a fotókat, videót, te is rájössz, hogy Benjinek (Kneres Benji) sikerült néhányszor lekapnia. Ha alaposan megnézed őket, meglátod Őt a tekintetekben. S ha tovább figyeled az arcokat, felfedezheted Őt a mosolyokban: volt ami csak enyhe, volt ami széles mosoly volt, volt ami pontosan olyan huncut volt, mint az övé, és volt ami kacagássá szélesült. Ott volt Ő, csak lehet, hogy idő kell, hogy észrevedd. Lehet, hogy úgy vagy vele, mint a körrel és a négyzettel: talán csak a játékot figyeled, és nem veszed Őt észre a háttérben. Pedig ott van, úgy alkot a játékkal egy egészet, mint a kör és a négyzet egy hengert.  
A tegnapi nap során talán mindannyian rájöttünk, hogy a boldogság köztünk, bennünk van. Mindannyian, ha csak egy percre is, annak a bizonyos Mosolynak lettünk a nagykövetei. Mert Ő is ott volt ám, figyelte, hogy mint ténykedik a Csoda, és örömmel segítette munkáját. 

Ne felejts el a boldogságra gondolni minden nap: lehet, hogy egy játékban találod meg; lehet, hogy egy kis közösségben; lehet, hogy az iskolában/munkahelyeden; lehet, hogy a kistesódban, a családodban vagy éppen egy igaz barátban, talán a szerelmedben. 

S ha már gondolsz rá, tegyél is érte!

Üdvözlettel:
Knertész Zsolti

Ui.: Az előbbi fogalmazást általános iskolai magyartanárnőm, Polányi Éva - A kék ruhás angyal című műve ihlette, mely a gyomaendrődi Szent Gellért Kat. Ált. Iskola életét mutatja be. Itt olvasható

We are the world, we are the children*

"Azért vagyunk a földön, hogy jót tegyünk másokkal. Hogy mások miért vannak itt, azt nem tudom." W. H. Auden

*Mi vagyunk a világ, mi vagyunk a gyerekek 

Halihó!

Autumn holiday day 2. Tegnap azt hiszem kellőképpen kihasználta a csapatunk összes tagja azt, hogy vééégreeee szüneeeet, addig alszom ameddig akarok, akár fel sem kelek egész nap és lazy napot tartok, bibibííí. Az én esetemben legalább is valami hasonló történt. Gondolom a többieknél is, csakis ez lehet az oka annak, hogy tegnap nem született bejegyzés. Remélem, a mai kárpótol mindenkit!

Bele is csapnék a lecsóba (ha lenne...meg ha szeretném), szóval inkább a dolgok közepébe: nagy nap volt a mai kis közösségünk életében. Szívesen mondanám azt, hogy világmegváltó dolgot tettünk, de inkább a "sok kicsi sokra megy" elvet vallom, így helyesebben úgy fogalmazhatnék, hogy elindítottunk valamit, amiből (ha nem is világbékét eredményező kapocs született, de) csupa jó dolog származik. Bizonyára valamennyien, akik figyelemmel követitek munkásságunkat, tudjátok, hogy játék délelőttöt szerveztünk általános és középiskolás gyerekek számára. Helyszínül kis városunk Roma Közösségi Házát választottuk, megcélozva így főként a hátrányosabb helyzetű gyerekeket. A játékok közé leginkább táblás játékokat válogattunk be. Nem tudva, mennyi emberre számíthatunk - hiszen a fészbukos visszajelzések és a lájkok nem érnek semmit - kezdetekben félve veselkedtünk neki a mai napnak. Első körben kicsit meg is ijedtünk, mikor "csak" három tünemény lépett be az ajtón, hogy ők jöttek játszani. Persze, fel voltunk készülve erre a lehetőségre is, úgy voltunk vele, ha nem leszünk sokan, mi is beszállunk játszani. Miért is ne? Elvégre ezek a mi kedvenc játékaink is! A kezdeti ijedelem után viszont vidáman konstatáltuk az egyre csak befelé hömpölygő gyerektömeget. Voltak egészen pici óvodások is, de a gimis korúak is szívesen beszálltak a közös játékba és átélték annak örömét. Így végül is kialakult egy Activitys asztal Zsolti irányításával, egy Beugró Lilivel, Ki nevet a végén? Gabival, Tabu Lizivel, Tomi volt az Uno/Solo felelőse és én pedig eldobva "eredeti hivatásomat", az Ökörkör levezetését, beálltam rajzolni a kicsikkel. Mikor megunták, közös megegyezésre (mert ugye próbáltunk a demokrácia fényében ténykedni), kimentünk labdázni. Szerencsére az időjárás is nagyban nekünk kedvezett. Rajztudásunkat kint is megcsillogtattuk, az aszfalt kréták nagy segítségünkre voltak. Az ugróiskolával pedig szintén jól elszórakoztunk. Nem igazán tudok a többiek nevében nyilatkozni, így csak személyes tapasztalatokat tudok felhozni. Szögezzük le, hogy én alapvetően is nagyon szeretem az óvódás, alsós korosztályt. Annyira jó volt velük beszélgetni, meghallgatni, hogy ők hogyan is vélekednek dolgokról. Sajnos/nem sajnos, látni véltem a szemükben a csillogást, mikor őszintén és érdeklődve kérdezgettem őket az iskoláról, a nevükről és bármi másról. A félénk "köszönöm"-öket pedig sajgó szívvel hallgattam. Nem tudom, hogy szeretnék-e ezekről következtetést levonni, mert az valószínűleg egy új bejegyzést érdemelne. Viszont hihetetlenül jó volt látni a sok-sok mosolygó arcot, és legbelül megjegyezni, hogy igen is, márpedig megérte a sok fáradságot ez az egész! Ahogy Zsolti megírta, tényleg az önkéntesek az egyik legönzőbb emberek. Munkájukért cserébe egy hálás mosolyt várnak. Úgy hiszem, fizetség hiányába nem szenvedtünk, hiszen csupa vigyorgó pofit láttunk, mikor körbe néztünk. Ha tartottunk volna zárókört, alias "Én ezt viszem ma haza" disputás dolgot csináltunk volna, valami ilyesmit fogalmaztam volna meg:

 "Először is ma megtanultam, hogy önkénteskedni tényleg szuper csudijó érzés! Jobb adni, mint kapni. Igen, elő a közhelyekkel... Örülök neki, hogy legalább ennyit tudtunk tenni a környezetünkért, remélem, ők is szeretettel gondolnak majd vissza ránk." (Csenge)

 Megkérdeztem a többiektől is: ők hogyan élték meg ezt a mai napot (háh, mégiscsak jó ez a rossz fészbuk!):

"Jó érzés volt látni, hogy sikerrel jártunk, még ha nem is volt olyan látványos az eredmény, de a sok mosolyért, nevetésért, amit kaptunk már érdemes volt elmenni." (Lili)

"Úgy gondolom, nagyon megérte belevágni a játszóház megszervezésébe, nekünk ez legalább akkora élmény volt, mint a gyerekeknek. Remélem, hogy lesz még alkalmunk hasonló rendezvényeken rész venni, mert nagyon jól szórakoztunk és jól esett a tudat, hogy tehettünk valamit a városunkért!" (Lizi)

 "Nehéz, embert próbára tevő, de egyben nagyon izgalmas önkéntes munkán vagyunk túl. Köszönjük nektek, tudjátok: már csak ezért is megérte, mert megint megtudtunk valami újat magunkról: erre is képesek vagyunk!" (Zita néni írta a csapatnak :)

"Szerintem nagyon jól teljesítettünk, ahhoz képest, hogy milyen nagy feladat volt." (Tomi)

 "Nagyszerű volt, az a fajta csendben megbúvó csoda." (Zsolti) 

Egy picit elkapott a szószátyárság, de ezt hozta ki belőlem az önkénteskedés... Remélem, a legtöbben azért eljutottatok a végéig, és nem untátok meg a mondandóm közepén.

Hatalmas köszönettel tartozunk Gabinak a Ki nevet a végén? önkéntesen bevállalt lebonyolításáért, Benjinek (aki nem mellesleg az ellenfél Kneresek kapitánya) az önkéntes cameramaneskedésért és fotózásért, Zita néninek azért, mert hát, ő a mentorunk, Tanár úrnak és Sárinak a háttérbeli támogatásért, Lacusnak és Vikinek pedig , mert megjelenésükkel emelték a rendezvényünk színvonalát! :)

Az önkéntesek kellemes fáradtság érzetével fogom lassan párnára hajtani a fejemet. Szép álmokat Nektek, kedves olvasóink!
Csenge "néni"

Blogolok a blogolásról...vagy mégsem?

Üdv Mindenkinek ismét!

Jó pár napja jómagam is mellőztem a billentyűzetet, de ma ismét megragadom, nyomom és néha püfölöm!
Nem igazán szeretnék sablonos lenni, de sajnos muszáj leszek. Ismét nem akart megjönni az ihlet. Pedig szívemhez nőtt az írás, az egész blogolás dolog. Már-már ott tartottam, hogy akkor "üsse kavics" blogolok egyet a blogolásról, ahogy a jó öreg John Grogan tette a cikkírással kapcsolatban a Marley meg én című filmben/könyvben. (Apropó, ajánlom mind a könyvet, mind a filmet mindenkinek, aki szereti az állatokat, na meg annak is aki nem, hátha megszereti őket. Mellesleg a filmben a kedvenc színészem és színésznőm alakít: Owen Wilson és Jennifer Aniston - reklám vége).
Tehát ott tartottam, hogy blogolok a blogolásról. Ahogy a mondatokon morfondíroztam beugrott egy kép, pontosabban egy reklám: VV6.

Való Világ 6, amit senki se fog nézni, mégis mindenki tudni fogja, hogy mi történik benne. És most jött el a pillanat, hogy feltegyem a kérdést: miért? Miért nézi a fél ország azt a műsort, amiben a szereplők egymás ellen áskálódnak, egymást akarják kitúrni? Ráadásul ez már a 6. széria lesz! Mindenki  az utcán, a vonaton, buszon, boltban, iskolában és a hivatalban is erről fog beszélni, már látom magam előtt. És ismét hangsúlyoznám a kérdést: MIÉRT????

Nem  tudom, nézed-e a Nagy házalakítás című műsort. Tömören a műsor arról szól (Ty Pennington vezetésével), hogy egy csapat bármiféle fizetség ellenében segít másokon (egy rászoruló családon) úgy, hogy felújítják a házukat, vagy éppen egy új házat húznak a fejük fölé, amíg elküldik őket egy hétre vidámparkba, amire a családnak egyébként nem lenne pénze. Mindezt önkéntesek segítségével viszik véghez. És minden esetben rengeteg ember megy el, hogy segítsen. De nem csak új házat adnak nekik, hanem egy új, szebb, biztosabb jövőt is.
De hogy hogyan is jön ez a VV6-hoz? Úgy hogy nem lenne nagyszerűbb a vonaton, az utcán, a buszon stb., ha azt hallanánk, hogy "Láttad a Nagy házalakítást? Nem csodálatosak ezek az emberek? Nem tudnánk mi is tenni valamit a környezetünkért?" ahelyett, hogy "XY milyen nagyképű! DFG milyen idióta! Láttad tegnap, hogy milyen hülyeséget csináltak?". Remélem Kedves Olvasó úgy gondolod, hogy az előbbi mondatok jobban hangzanak.

Mellesleg amiről a Való Világnak szólnia kellene (vicces módon a való világról) az nincs benne a műsorban. Kérdem én, hol vannak benne a tanárok, az elesettek, a segíteni kész emberek? Mert szerintem a való életben az embereknek nem az a legfőbb jellemzőjük, hogy izmosak, jóképűek, plasztikázottak. És amíg a VV már a hatodik évadnál jár, addig a Nagy házalakítás magyar verziója nagyjából egy-két évadot élt meg.
Pedig az USA-ban ez a segítségről szóló műsor évről évre termeli a részeket, és hasonló népszerűségnek örvend.

A tegnapi nap folyamán a disputa nap keretében mi is rengeteget megtanultunk az önkéntességről, és a tanultakat már vasárnap a gyakorlatba is átültethetjük. Személy szerint már nagyon várom!
Remélem sikerült elgondolkoztatni téged. Félreértés ne essék, nem ellene vagyok az ilyen típusú reality show-nak, csak pusztán arra próbáltam rávilágítani, hogy vannak dolgok, amikről érdemesebb lenne beszélni az utca emberének is.

Ennyi voltam mára. Kihagyhatatlannak érzem, hogy az égbe kiáltsam azt, aminek már 12. éve örülök: ITT A SZÜNET!!!!!!

Örülj te is, és mosolyogj sokat, mert egy mosoly is rengeteget jelenthet valakinek!
Zsolti

Szólj BE(le)!

Sziasztoook!

Ma is én vállaltam be egy újabb bejegyzést. Nem, még mindig nem kreatívkodtam, de ígérem, szünetben sort kerítek rá...

Sok minden kavarog a fejemben; többek közt: a holnapi az utolsó tanítási nap az ŐSZI SZÜNET előtt. Ez már legalább egy indok arra, hogy mindenki mosolyogjon! Be happy, don't worry! :)

Másodszor: ezerrel készülünk a játékos délelőttünkre. Próbálgatjuk mi is a játékokat, hívjuk az embereket meg ilyenek. Már nagyon itt van a nyakunkon, ahogy a 2. forduló beküldésének határideje is. Nagy drukkban vagyunk, bízunk a legjobbakban.

Végül de nem utolsó sorban, a bejegyzésemnek címet adó program: tegnap azt hiszem, említettem, hogy ma szép nap vár ránk: vita-nap a Knerben. Egy pályázat keretében a DIA munkatársai ellátogattak hozzánk (mint visszatérő "vendégek" :) és egy szórakoztató délelőtt során meséltek a vitázás alapjairól, és a mai témának megfelelően szó volt a közösségi szolgálatról, az önkéntességről és a fiatalok munkavállalásáról.

Nagyon jól szórakoztunk (mint mindig, mikor itt vannak Lacusék...:D)! Végre kibontakozhattunk, mi kisebb disputázók is, mert az "öreg rókák", a Kneresek nem voltak ott. Egyébként tévedés történt a részemről: végül is Zsolti is részt vett rajta, mivel hát az önkéntesség témában most ő is nyakig benne van... Tomival az élen rájöttünk, hogy milyen sokrétű is az önkéntesség, és mennyi mindent tehetünk akár mi is a minden napokban. Összességében szuper napot zártunk! Ja, és nem elhanyagolható tény, hogy a menzás ebéd helyett pizzát kajáltunk. Valamint fontosnak tartom megemlíteni (az egyébként nyilvánvaló tényt, hiszen van számlálónk), hogy már majdnem 3000-szer (!!!) kattintottatok a blogunkra, amiért nagyon hálásak vagyunk, és mérhetetlenül örülünk neki! :))

Szép estét!

Csenge

Uno, Monopoly és társaik

Boldog október huszonharmadikát mindenkinek!

Juuuuj, de régen írtam én bejegyzést. Nagyon felpörgött állapotomban vagyok, nem is tudom, már nagyon várom a szünetet! Gondolom, sokan vagyunk még ezzel így...

Remélem, valamennyien tudjátok, hogy miért nem mentünk ma mi, diákok oskolába, ti felnőttek pedig dolgozni. Igen, ma van október 23-a, Magyarország egyik piros betűs ünnepe, az '56-os forradalom emlék napja. Ha még nem láttátok volna, ajánlom mindenki figyelmébe a Szabadság, szerelem c. magyar filmet! :)

Lehet, hogy már hozzászoktatok, hogy mostanában a többiek mindig hoztak egy-egy témát, és azzal szórakoztattak titeket. Sajnos én ennyire kreatív még nem voltam, de igyekszem legközelebb komolyabban készülni valami fontos dologról.:)

Úgy emlékszem, senki sem írt még arról, hogy meg vannak az első forduló eredményei .... *dobpergés* .... *hatásszünet* ... TIZEDIKEK vagyunk! Harminc csapatból a nagyon szuper 10. helyen állunk perpillanat. Azért perpillanatozok, mert egyik napról a másikra ez akár változhat is. Vannak csapatok (köztük mi is), akik nem egészen értenek egyet az elbírálással, helyesbítenék: nem értik annak minden szempontját, ezért levelet küldenek a Stábnak. Ők ott fent ezt elolvassák, megszívlelik és elképzelhető, hogy a csapat feljebb kúszik a tabellán. Bízunk a legjobbakban, crossed-fingers.

A 2. fordulós feladatunkkal pedig kijelenthetem, jól állunk. Játszóházat szervezünk 10-18 éves gyerekeknek. Szerintem jó buli lesz! Ki ne szeretné az Activityt, a Solot vagy hogy ne csak az "új" játékokkal példálozzak: a malmot?! Nem vesszük rossz néven, ha minél többen csatlakoztok az eseményhez fészbukon, no meg élőben.:D

das Plakat :)

Különben nem szeretnék felvágni vagy ilyesmi.... de holnap szép nap vár a Knertész palánták négyötödére (szegény Zsolti, sajnálhatja, hogy 12.-es :D). Ugyanis a gimiben disputa-nap lesz (mert ugye vitázunk, ahogy a kisfilmben is említettük...), a téma pedig nagyon helyesen és ideillően az ÖNKÉNTESSÉG! Várom-várom-várom. Nem is szaporítanám tovább a szót, csodaszép csütörtököt (micsoda alliterálás!) mindenkinek holnapra.:)

Csenge

u.i.: Vicces, hogy a bejegyzés címét a legnehezebb kitalálni. Hogy az valami frappáns, figyelemfelkeltő, érdekes dolog legyen... Hűűűűű

Street Art - avagy a fal adja a másikat

Vééégre szünet!!! - ez volt az első gondolatom, ahogy hazaértem a suliból. Még ha csak egy napos is, de akkor is(!) , jól esik most ez a nemzeti ünnep. Húzós hetet (jobban mondva 2 napot) ,,zártunk" teletűzdelve dolgozatokkal, iskolai teendőkkel, a verseny kötelezettségeivel, na és nem utolsó sorban: a fecskeavatóval.

Örömmel jelenthetem be, hogy csapatunk 4 kisfecske tagja (sok vicces feladat és még annál is több nevetés után) most már teljes jogú tagja a giminknek! Így hát elbúcsúzunk Minnie egértől, Pocahontastól, Tomtól és Dzsázmintól, Pókembertől meg a többi mókás rajzfilmhőstől.

Ezzel le is zárnám a bevezetést, és rátérnék a témára, amivel a mai bejegyzés és én foglalkozni szeretnék, ez pedig a....(dobpergés).....STREET ART!

Bezony, ma is egy újabb, ,,igazán izgalmas" téma, ami még véletlen módon kötődik is a Tedd O:DA versenyhez. Be kell valljam, már egy ideje régóta izgat ez a téma, így kapóra jött, hogy ezt a bejegyzést megírhatom.

Ez eddig oké, mondod te, de még mindig nem derült ki, hogy MI A CSUDA AZ A STREET ART???

(ezt a mondatom csak azért írtam, mert sok embert ismerek, akik viszont nem ismerik ezt.)

Erre én azt válaszolom:

,,A street art (szószerint: utcaművészet) köztéri művészet, képzőművészeti értéke többnyire jelentős. Ezek a képek a városi házfalakon, és egyéb felületeken jelennek meg. Alkotójuk általában ismert, profi, az alkotások megrendelésre, de legalábbis engedélyezve, illetve hallgatólagosan eltűrve készülnek. Jellegzetességük továbbá a humor, az irónia, a könnyen érthető, intenzív mondanivaló. A street art izgalmas, innovatív stíluságazat: ,,vizuális izgatószer". "

Egy kis street art:

(Azt még azért hozzá kell tenni, néha a politikai rendszert megkérdőjelező, provokatív, néha anarchista jellegű street art képek is nyilvánosságra kerülnek.)

Nos, de hogy is jön ez ide?! Bizonyára tudjátok, hogy a csapatunk (Knertészek) egy Online Demokrácia Activity versenyen vesz részt. Aminek egyik célja (a demokrácia sikeres használata mellett) az, hogy gondolkodásra bírja a diákokat, hogy felfedezzék a körülöttük nyüzsgő világot, hogy legyen önálló gondolatuk, és ne féljenek kimondani a véleményüket, vagy az ismeretlent járni a megszokott helyett, csak mert a ,,többi is erre megy". Ráadásul a street art segít kifejezni azt, ha netán a demokrácia nem úgy működik, ahogy kellene, ha a úgy érezzük, hogy nem azt kaptuk, amit elvártunk. Na ez esetben születtek már elég provokatív, de jobban belegondolva igaz street art festmények, amik lényeges, és kompromitáló hibákra mutatnak rá.

Talán a leghíresebb street artist Banksy, aki a műfaj fenegyereke, én is csak ajánlani tudom, nagyon elgondolkodtatóak az alkotásai. Ráadásul van humora is :)

Na, de így összegezve a végére (ha már eddig eljutottál kedves olvasó, nagyon köszönöm neked) azt a tanulságot lehet levonni, hogy a street artban, és abban, amit mi csinálunk igenis van valami közös (és itt nem a falak firkálására értem) , hanem a street art valami olyasmi, ami gondolkozik, és elgondolkodtat. Mi is valami ilyesmiért vagyunk itt: hogy minél több fiatalhoz eljusson a demokratikus gondolkodásmód, önálló gondolkodásra késztessük magunkat és másokat, és közben tegyünk azért, hogy a világ amelyben élünk, jobb lehessen. Na meg az ingyen pólóért :D

Most már abbahagyom, szép álmokat mindenkinek!

Lili

Légy Mosoly Nagykövet

Sokat gondolkoztam a bejegyzés címén. Eredetileg valami frappáns, figyelemfelkeltő vagy éppen vicces címet akartam. De valahogy nem igazán szállt meg az ihlet, mondhatni alkotói válságba kerültem. A mondatok valami kusza módon fogalmazódtak meg a fejemben, bármiféle logikai sorrend nélkül. Aztán történt valami. Megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy Lilihez hasonlóan valami komolyabb dologról írjak, ez lett a Mosoly. Ettől fogva már a cím is meg volt.

Tehát a Mosoly. Mosolygok, mikor a csapatra és az együtt töltött percekre, órákra gondolok. És te is, ki a gép előtt ülsz, remélem mosolyogni fogsz, mire a sorok végére érsz.

Ahogy már a korábbi bejegyzésekben olvashattátok, a csapat az önkéntességet választotta feladatául.
Érdekes, hogy bele se gondolunk abba a ténybe, hogy mindannyian a nap bármelyik percében, bármilyen segédeszköz nélkül lehetünk önkéntesek. A mosoly önkéntesei. Gondoljunk csak bele, mennyi mindenre képes egy mosoly: bátoríthat, szeretetet, érdeklődést, együttérzést fejezhet ki. Mindegyik esetben egy pozitív érzést adunk a másik félnek. ADUNK. Valahol ez az önkéntesség lényege: adni anélkül, hogy cserében bármit is elvárnál. Mégis valahol egyszer azt olvastam, hogy több önkéntes is úgy nyilatkozott, hogy az önkéntesek önző emberek. Mégis hogy? Hiszen ők csak adnak. TÉVEDÉS. A legtöbb önkéntes a segítségnyújtás öröméért végez önkéntesmunkát. Azért, hogy egy hálás, szeretettel teli mosolyt kapjanak attól, akin segítettek.

Anélkül, hogy nagyon Kozsós lennék, szeretnélek arra buzdítani téged, aki még mindig nem ikszelted ki az oldalt, hogy mosolyogj. Kelj fel holnap reggel úgy, hogy eldöntöd, hogy a mosolyoddal másnak is örömöt hozol az életébe. Menj oda egy barátodhoz, ismerősödhöz, osztálytársadhoz, és kérdezd meg hogy van. De ne csak egy “Mizu?”-t nyögj oda, hanem mosolyogj rá és kérdezd tőle a következőket: “Hogy vagy? Mi újság? Minden rendben? stb.” és hallgasd végig a mondandóját őszinte figyelemmel.
Mindezalatt önkéntes módon segítettél valakin. Adtál neki egy mosolyt, kérdeztél tőle, és cserében megkaptál egy gondolatbeli “lájkot”, sőt ha kellőképpen ügyes voltál, akkor arra az útra léptél rá, hogy megnyerd a másik fél elismerését, vagy akár egy új barátot szerezz.
Kételkedsz. Nem hiszed, hogy mindez igaz? Csak próbáld ki, hidd el nem fogsz csalódni! Légy te is a Mosoly nagykövete!

"Egy mosoly téged is engem is felderít,
Ingyen van, mint a fény és a víz.
Ha megfáradsz utadon, pihenni marasztal,
Ha szomorúság ér, megvigasztal.

A bajban jónak és rossznak egyaránt
Mosolyt adjunk vigasz gyanánt,
Nem számít, hogy szegény vagy gazdag,
Nem kerül semmibe, kedvére fogyaszthat.

Legyen koldus vagy tolvaj, fiatal vagy öreg,
Egy természetes mosoly mindig jól jöhet.
Erőt meríthet belőle a gyenge,
Az erősnek meg elmegy a bunyótól a kedve.
Ez egy olyan áldás, melyet akkor kapunk,
Ha másoknak mi is szívből adunk."

Zsolti

A-karom!

Mivel már a csapat minden tagja (kivéve engem) írt blogbejegyzést, nem nehéz kitalálni, hogy ki következik...
Na de egy valamit tisztázzunk, ebben a bejegyzésben (sajnos) nem lesz szó fecskeavatóról, az azokról szóló bejegyzéseket sokkal üdébb és könnyedebb formában megtalálod Csengénél és Lizinél, én ugyanis nem teszek róla említést. Hmm.......irónia?!
Viszont fenn kell tartanunk a színvonalat (Tamás magasra tette a lécet a legutóbbi ásítós írásával), így hát hadd meséljek valami emberiről, mondjuk, az emberi hozzáállásról.
Szinte már napi szintre megy a panaszkodás, hogy már megint esik az eső, késik a busz, túl nehéz a kémia, én ezt úgyse értem stb. Pedig ha egy kicsit változtatnánk a hozzáállásunkon, máris minden sokkal másabb lenne. Hogy a kedvenc Karib-tenger-kalózomat, Jack Sparrow-t idézzem - köhm, KAPITÁNY, Jack Sparrow KAPITÁNY, kérlek - szóval Jack Sparrow KAPITÁNYT idézzem:

Ééés mennyire igaza van! Hiszen ha egy kicsit máshogy közelíted meg a dolgot, perspektívát váltasz, máris meglátod a dolgok jó oldalát. Akkor már nem is bánod, hogy esik, hisz szereted az eső szagát (és legalább hajat moshatsz), nem baj, hogy késik a busz, hisz így nem kell korán a suliban lenned, és a kémia se olyan nehéz...(na jó, ez az utolsó kicsit sántít...), de a lényeg, ahogy azt már Bela Tibor tanár úr is megmondta: ,,Ne mondd, egy feladatra, hogy nehéz, mert a végén tényleg azzá válik!" . 

Hogy ezt az örökévényű igazságot alátámasszam, hadd meséljek egy fiatal nőről, Hozleiter Fannyról, alias Mosolykáról. Talán már ismeritek, de akinek nem cseng ismerősen a neve, annak itt egy kis útmutatás:

Hozleiter Fanny, vagyis Mosolyka egy súlyos betegség miatt kerekesszékbe kényszerült, ennek ellenére mindig vidám és optimista, ja és nem utolsó sorban aktív blogger. Sok oka lehetne arra, hogy szomorkodjon, panaszkodjon, sokkal több, mint az emberek többségének. Ám ő ahelyett, hogy elkeseredne, kétségbeesne, más utat választott: boldogan és pozitívan próbál megélni minden pillanatot, nem hagyja, hogy egy kis akadály is útját állja. Mert mindig van választásod, ahogy mondja. Szerinte a legfontosabb, az a hozzáállás: hisz azt bármikor meg tudod változtatni egyik percről a másikra...

All in all, ha legközelebb valami probléma kerülne eléd, csak gondolj Jack Sparrow Kapitányra, Mosolykára vagy akár Tibi bácsira.

Mert ha mást nem is, a hozzáállásodat meg tudod változtatni ;)

(Mosolykáról, ha érdekel: http://mosolyka.blog.hu/ )

A Knertészek nevében szép álmokat kíván: Lili

Üdv mindenkinek, én Lizi vagyok, a Knertészek csapat legkevésbé aktív tagja.

Miután a többiek halványan utaltak rá, hogy lassan ideje lenne kivenni a részem a blogírásból, ma én próbálkozom… De nem a mai fejleményekről, mert tudtommal ez egy elég csendes és eseménytelen nap volt. 
(Már amennyire a FECSKEAVATÓ idején egy kilencedikes osztálynak lehet eseménytelen napja.)

Nem tudom, tudjátok-e, az a feladatunk, hogy öltözzünk be egy mesehősnek.

Ezért vagyunk mind béna jelmezekben, kivéve Tamást, aki pókember lenne, de még titkolja… Szóval engem megihletett ez a feladat, és arra gondoltam, írhatnék a rajzfilmekről.
Tapasztalataim szerint a világon kétféle mese létezik, • a normális és szórakoztató (ilyen például a Bambi vagy a 101 kiskutya)

• és az új generáció, a mai 3-10 évesek számára kitalált borzalom, a ”fedezzük fel együtt a világot a mexikói kalandorlánnyal, a majmával és a táskájával” típusú.
Én az előbbieket jobban szeretem, de ez egyénfüggő. Viszont nem véletlen, hogy az iskolánk tizenkettedikesei zömében olyan rajzfilmeket választottak ki nekünk, mint a Micimackó, a Hófehérke, vagy a Kukori és Kotkoda, hiszen ők voltak talán az utolsó szerencsés korosztály, akik nem Dórán és társain nőttek fel.

(*még annyit, hogy előre is szeretném részvétemet kifejezni a 10-év-múlva-fecskéknek, akiknek ezzel a feladattal már nem lenne ekkora mázlijuk)

Mivel lassan mennem kéne, én most elköszönök, és jó hétvégét kívánok mindenkinek a csapat nevében is. Ha jól tudom, holnap vagy holnapután Lili ír majd egy bejegyzést, reméljük ennél azért jobbat , szóval kellemes hétvégét, és kitartást, már csak egy hét az őszi szünetig.

Muhahahahahaaa*

Hello evribádi!

(*Kreativitásom korlátozott, nem volt jobb ötletem.)

Lehet, hogy tudtatok róla, lehet, hogy nem, de tegnap volt a BAD, vagyis a Blog Action Day, ami annyit tesz, hogy egy ugyanazon a napon, a világ több országából, különböző nyelven egy globális témáról blogol minden résztvevő. Na és vajon idén mi volt a központi topic? Nem más, mint az EMBERI JOGOK. Nem tudom valami kapcsolódhatna-e jobban ehhez a versenyhez... blog + human rights? O:DA voltam tőle, mikor megláttam.:)

Jó, igaz a központi témánk már az önkéntesség irányába orientálódott. Terv már van, a kivitelezés ötletelés alatt.  Most is videót, képanyagot és forgatókönyvet kell készítenünk. Izgalmas munka. Elképzelhető, hogy még másnak is besegítünk önkénteskedni! De erről majd később...

"Az önkéntesség…

.…olyan tevékenység, melyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön vagy külföldön a közös jó érdekében személyes akaratból végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az önkéntes tevékenység közvetlen anyagi haszonnal nem jár annak végzője számára, továbbá az önkéntes nem helyettesíti a fizetett munkaerőt. Az önkéntes nem elsősorban saját családjának segít, munkálkodása hozzáadott értékként jelenik meg a fogadó szervezet életében. A tevékenység megvalósulhat non-profit, civil szervezet, vagy állami intézmény-, ritkább esetben for-profit szervezet (cégek , vállalkozások) keretein belül. Előnye, hogy elősegíti a társadalmi beilleszkedést, hozzájárul a szegénység, a kirekesztődés csökkentéséhez és a teljes foglalkoztatottsághoz. Az önkéntesség segít környezetünk és közösségünk jobbá tételében." (forrás)

Kíváncsi lennék, hogy Tomi tegnapi bejegyzése közben/után kikre tört rá a hatalmas ásítási kényszer... Rám igen. :D *nagyonjelentezik* Gondolom, vagyunk még ezzel így egypáran. A hétvégén (elvileg) jön még a két -eddig - blogszűz csajszi bejegyzése is. Várjátok? - Mi is...:)

Bytheway, eltelt hamar ez a hét. Vagy csak nekem?! Holnap már péntek-tek-tek-tek-tek, azaz kezdetét veszi a hét legjobb része: a vége. Nem sok mindennek szeretem a végét (ez akár egy külön bejegyzést is érdemelhetne...), de a hét (mint week) nem tartozik közéjük. Nem mintha olyan rossz lenne az iskola, mert nem az. A fecskeavató eddig buli, ma tornáztunk egy jót, és fitt lettem mint egy kenguru. KITÉRŐ KÖVETKEZIK: (zárójel kezdődik: El ne felejtsem, egy kötelességemnek szeretnék itt eleget tenni:

"Óda Baráth Mártihoz

Oh, nagyságos Márti, te vagy az én mentorom,

mosolyod akár a húgodé, hisz azt jól tudom,

milyen. 

Reggelente köszönni neked nem lesz akadály,

hacsak szemüvegemet le nem fedi a homály,

ami sajnos mostanában gyakran elképzelhető,

hisz nagy szomorúságomra megjött a hideg idő.

Neved igazat mond, te tényleg barát(h) vagy,

tizenkettedikesek között nem találni még egy másikat,

ki ilyen rendes és kedves lenne,

amit köszönök, mindenesetre.

Szeretett mentoráltad: Minnie egér" :) - zárójel bezár)

Ennyit lett volna mára, bezárt MókaMiki tára.

Csenguszkittekattusz (:D)

Tamás elszabadul az interneten

Blogírás kezdőknek, avagy az ásítás ragályos.

Hogyan is fogjak hozzá?

Nos, adott egy jobb esetben működő internetkapcsolat és egy billentyűzet, amin írni lehet; hogy mi van akkor, ha valamelyik tényező illetve fel nem sorolt eszköz hiányzik, arról ne is beszéljünk. nem elhanyagolható a jó ötlet, jó ötlet nélkül blogot írni nem érdemes, mert akkor a bejegyzés sem lesz jó. 

Így fel is sorolnám az "ötleteimet":          illetve              ja és majd elfelejtettem                                     .pont

Bizony ez nem túl sok! Na még egy nekifutás: verse... ááá hagyjuk.

Bízzuk rá a jó öreg rögtönözésre, ami sok esetben hasznosnak bizonyult ezidáig (ez "általában" segít gondolatokat elindítani). Persze ehhez rutin kell, ezt lehet gyakorolni angolon, amikor random leveleket kell írni és és kémián, amikor kísérletezés közben mindenfélét összeöntesz egy jobb cél érdekében.

Így jutott eszembe az ásítás, mint zavaró tényező. Tapasztalataim alapján olyat is rá lehet bírni az ásításra, aki a legjobban nem akarja vagy esetleg olyas valakit, aki nem is tudja, hogy valaki éppen az ásítást akarja ráerőszakolni. Hogy miért ásítunk? Több elméletet ismerek, de ezeket nem szeretném részletezni. Veszünk egy mély levegőt (az olcsóbbik is megteszi), a tüdőnk kitágul, érezzük, hogy most egy kis környezet áramolt be a testünkbe, és aztán elfog a vágy a sóvárgás aziránt, hogy nagyra nyisd a szádat, de tudod, hogy nem teheted a tanár szeme láttára! Ilyen esetben bekövetkezik a félresikerült ásítás, aminél nincs rosszabb. De ezt meglátván egy korán felkelő osztálytársad akkorát ásít, hogy majd kiesik a székből. Na igen, az ásítás ragályos...

És a kedves olvasó most elgondolkodik: Én most mit is olvasok? A Knertészek csapat blogján az ásítást elemzi egy középiskolás diák. ÉS ráadásul nekem is ásítanom kellett. HÁT EZ MÁR FELHÁBORÍTÓ! (hmm ezt ki fogom emelni, hogy az ember szeme olvasás közben ide ugorjon és izgalmasnak vélje ezt az univerzumban elenyésző 0 és 1 halmazt).

Viszont most hozzád szólok, te hős maláj (és a többi 1000 elhanyagolható emberhez)! Ki lehet e nyelvet nem is érted, de azért rákattintottál a blogra :-) Köszönjük az O:DAadó támogatásotokat és szeretnénk bátorítani titeket, hogy szórjátok szét hamvaimat az interneten HOGYMI?-Nevermind.

És egyébként jól haladunk a II. fordulóval, eddig csak akadályokba és néhány szemeteskukába ütköztünk, amit valaki az út közepén hagyott.

Tam(ásít)

(ha valaki linkeket keres velünk vagy a versennyel kapcsolatban az megtalálhatja az előző bejegyzésekben)

Na, most akkor Zsolti velünk van vagy ellenünk?

I. forduló after

Hűhaaaaa

Sziasztok!

Mint a csapat "kapitánya" [(de buta megnevezés...) különben nem sok érv szól amellett, hogy én vagyok a csapatkapitány, ha csak az nem az, hogy én jelentkeztem leghamarabb a versenyre...:D], én voltam a szerencsés, aki elküldte még vasárnap este az I. forduló feladatmegoldásait. Rengeteget idegeskedtem ezzel kapcsolatban; először is a technika nem igazán akart az oldalamra állni - nem volt netem, mily meglepő... Másodszor pedig: igazán hajlamos vagyok a szétszórtságra, nálam még inkább fenn állt a veszély, hogy rossz linkeket adok meg, de büszkén kijelenthetem, hogy sikeresen vettem az akadályokat, és perfektül eljutott O:DA, a stábhoz az összes megoldásunk. Bízunk benne, hogy jól fog mutatni az ingyen egyen pólónkon a logónk: (:D)

Tegnap, ahogy már Zsolti is említette (nem nagy meglepetésünkre), megjelentek a II. forduló feladatai. Az első reakcióm körülbelül ez volt: "Hűűűűhaaaaaaa!" De, ha jól tudom, nemcsak nekem... Ma, az egyik szünetben gyorsan összedugtuk a buksinkat, és a választható feladatok közül végül az ÖNKÉNTESSÉG mellett tettük le a voksunkat. Veletek együtt, mi is izgatottan várjuk, mi fog belőle kikerekedni.:) A részletes feladatleírást itt megtekinthetitek. Szeretettel várjuk bárki ötleteit, segítségét akár a Facebook oldalunkon, akár itt, hozzászólásként!

Ha furdalna benneteket a kíváncsiság a többi csapat feladatmegoldásait illetően I:DE kattintva ezt leküzdhetitek. Az igazat megvallva, néhány csapat motivációs videója tényleg nagyon profi lett, ahogy a logók között is találtam néhány igen kreatívat. Külön szeretném kiemelni a másik gyomaendrődi csapat kisfilmjét (Kneresek), tényleg kitettek magukért a fiúk. (Remélem, olvassátok!:DD)

A bejegyzésem címe meg senkit se zavarjon meg. Szó sincs arról, hogy Zsolti csapatot váltott volna, vagy kiszállt volna a versenyből, csupán csak szeretett giminkben most kezdődött a fecskehét, ahol ugyanis négyen (Lizi, Lili, Tomi és én) kis fecskék vagyunk, Zsolti meg a szívatóbrigád tagja. Így elég nehéz eldönteni, hogy velünk van-e egyáltalán. Majd jelentkezünk, ha túléltük.:)

Minden jót, Csenge

Fotoszintézis

Sziasztok!

Úgy néz ki, hogy tegnap este nem csak az X-faktor mentorai voltak népszerűek, hanem a mi mentorunk Zita néni is, aki megírta a blog eddigi történetének legolvasottabb bejegyzését (milyen hasznos dolog ez a statisztika!), valamint nyilvánosságra hozta a csapat logóját és bemutatkozó kisfilmjét. Vélemények? Kinek, hogy tetszik? Nyugodtan lehet dicsérni. mivel mi kis szerény csapat vagyunk nem fogunk a bókoktól az égig szállni.

A holnapi napról annyit, hogy kezdődik az egész folyamat elölről. Tisztára mint biológiában. Valahogy hasonlóképpen működünk, mint a fotoszintézis. Megkapjuk a feladatot (szén-dioxid), elkezdjük értelmezni, dolgozgatunk vele, majd elkészül a végeredmény (szőlőcukor) és mindemellett rengeteg hasznos dolgot tanulunk, és amit megtanultunk megpróbáljuk továbbadni a Fészbukon, hogy mások is tisztában legyenek azzal milyen fontos is a demokrácia és egymás tisztelete (oxigén, a melléktermék). Ez a teljes folyamat pedig a fény hatására megy végbe (Zita néni és a csapatmunka).

Tehát ami a lényeg, holnap megpróbáljuk közösen értelmezni a feladatot, és megpróbáljuk eldönteni, hogy melyik feladat variációt választjuk:
Önkéntesség, egy társadalmi ügy képviselete
vagyKívül maradsz vagy beleszólsz? Első választó flashmob szervezése
Jó éjszakát mindenkinek! Hamarosan az eddig be nem blogoló csapattagok is bejegyeznek majd. Figyeljétek!

Zsolti

Szép estét mindenkinek!
Itt az ideje, hogy billentyűzetet ragadjak, és bloggerkedjek  - először életemben. Még nem fáj...
Mivel  negyedszerre fogalmazom át a bejegyzésem második mondatát, egy kicsit már érzem a fájdalmat.

Munkás hétvégén vagyunk túl. Hétközben csak az előkészületekre volt időnk, bár már azt sem értettem, erre honnan és hogyan lopkodtuk össze az időt. Ezer dolga a gyerekeknek, annál is több nekem... :(
S aztán a tegnapi nap remek volt. Végigélni azt, hogy ötletelnek kifogyhatatlanul, nevetgélnek, viccelődnek vég nélkül, jól érzik magukat, ha jól megy és kipipáltunk egy témát, s még jobban érzik magukat, ha még nem kerek az ügy, s lehet tovább csavargatni, hogy jobb legyen , hogy tökéletes legyen.  Ennyi maximalista gyereket hogy sikerült összeszednem (nünk)? :)
S aztán ma a véghajrá! Fáradtan, mert éjszakába nyúlóan folyt a vágás, a logótervezés és az alkotmány finomítása, stilisztikai csiszolása. S dühösen, mert a technikai eszközünk (egy számítógép) nem alkalmas arra, hogy úgy tegyük össze a képet, a hangot, a zenét, a szövegeket és az effektet, ahogy mi szeretnénk. Győzne a technika tökéletlensége? Nem, mert vannak jó barátok, ismerősök, akik segítenek. S persze-hogy újra higgyek az "Eszközben" - az azon (vagy rajta?)  elérhető világhálón, egy  közösségi csoportból érkezik a megoldás. Pirulhat a mi gépünk.
Összefoglalva a hétvégét:  összegyűltünk, nasiztunk, viccelődtünk, alkottunk, töprengtünk,csevegtünk,  megnyitottuk, lájkoltunk, egyeztettünk, bosszankodtunk, újra olvastunk, újra néztük, javítottunk, cseteltünk, örültünk, véleményeztünk, lelkesedtünk, egyet értettünk, megosztottunk, feltöltöttünk, közben feltöltődtünk. Kihagytam valamit? Várom a visszajelzéseket! :)
A látható végeredmény egy része: https://www.youtube.com/watch?v=WWx2-bTsayE és https://lh4.googleusercontent.com/-umNbCQn6nyU/UlrX5y-VW7I/AAAAAAAAAMk/KaqxDpEyGlw/w409-h553-no/lombosfalog%25C3%25B33.jpg
A láthatatlan végeredmény meg bennünk lakozik.
Köszönöm Knertészek a hétvégét! Meg a családtagoknak is, hogy mögénk álltak, mert nélkülük nem ment volna!
Zita néni - a legjobb csapat mentora

Guten Tag!

Ahogy a Punnany Massif is megénekelte:
"Bánatos balladáktól tajtékzik a tenger,
Szomorú éjszakák után örömteli a reggel.
Szemhéj csukódik, pupilla tág,
Fel a fejjel Magyarország: Guten Tag!"

Ekképpen szeretném én is ébreszteni a kedves blogolvasókat. Engem az öcskös ébresztett, a Kiskertész vagy KisKnertész, mindenki értse, ahogy szeretné. Mindenesetre hosszas huza-vona után, mely abból állt, hogy ő próbált kirángatni, majd a villanyt kapcsolgatta fel-le, kikecmeregtem a pihe-puha ágyikómból.

Mint tudjátok, napok óta keményen (vagy csak próbálunk keményen) dolgozni a feladatokon. Már három napja a logón dolgozom, hol ihlet gazdagon, hol pedig az ihlet hiányától szenvedve kattintgatok a jó öreg laptopon. Itt kötelességemnek érzem  figyelmeztetni az ifjúságot: Bárki, aki arra adja a fejét, hogy megtervez valamit, legyen az egy ház, egy bútor, vagy csak egy sima logó, csak akkor vágjon bele ha van, kedve, türelme hozzá, valamint rendelkezik a kitartás képességével. Tapasztalat. Én speciel élvezem nagyon, régóta elnyomott kreativitásom felszínre tört, bár néha majdnem elhajítottam a gépet, mikor egy rossz kattintás során eltűnt az egy órán keresztül készült, aprólékosan megtervezett kép. Nem voltam ideges, áááá nem, dehogy! Na de sebaj, úgy érzem már a célegyenesben vagyok, úgy tűnik, hogy sikerült megtalálni azt az elképzelést, ami mindannyiunknak tetszik (közel 30 féle változat után). Végeredmény hamarosan posztolva.

Egyébként csodásan süt a nap, ilyenkor élmény a szabadban lenni, aki teheti használja ki a jó időt és sétáljon egyet. Mindenkit erre buzdítok!
Mellesleg jó ez a csapatmunka, de tényleg! Gyakran van, hogy megalkotsz valamit, majd a csapattársad szól, hogy talán egy apró változtatással jó lenne. Te először úgy érzed, hogy a te alkotásod jó, mellesleg elég fáradt vagy ahhoz, hogy módosíts rajta. De furdal a kíváncsiság. Kipróbálod, kísérletezgetsz, majd végül ráeszmélsz, hogy igaza volt. Fantasztikus érzés!

Ma este ismét X-faktor (amerikai mintára 2 részben tolja az RTL Klub most már), sajnos én a tegnapi nagy részét kihagytam, de ma legalább megtudom, hogy ki az akit nem láttam és nem is fogok már.
De addig is élvezzétek ki a nap hátralévő részét, egyetek, igyatok finomakat! :)
Zsolti


"Élvezd...

Ha nekem jó, jó neked...
Ha üres a fejed lesz mivel megtöltened.
Élvezd...
Ha nap süti szemedet,
Mindegy a szereped,
A lényeg a szeretet.
Élvezd...
Hogy minden rosszban van valami,
Ha egymagad maradsz is lehetsz még valaki.
Élvezd...
Ha újnak látszik, ami maradi,
De ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz wanna be."

A mai napról

Ha már Zsolti tegnap beharangozott engem, üdv mindenkinek! :)

"Ha a nevetés hosszabbítja az életet, én már halhatatlan vagyok!" 

Szombat, hétvége, X-faktor nézés, pihenés, pizzaevés, jó idő, buli, viszont a Knertészek ilyenkor sem vesznek visszább a munkából. Sőt mi több, annál inkább dolgoznak. Talán bennünk is meg van az a bizonyos X.... A mai találkozásból is főként csak nevetés lett, sajnos néha képtelenek vagyunk a komoly munkára, vagy inkább soha nem vagyunk rá képesek? Kíváncsi lennék, erről mi a Zita néni véleménye...:)

A Tanárnő legnagyobb örömére náluk rontottuk a levegőt három órán keresztül. Jó hírekkel szolgálhatok: a kisfilmünk majdnem-kész állapotban van. Nekem nagyon tetszik! Persze, a kamera előtti szereplést azért még gyakorolhatnánk, de amatőr kezdőkhöz képest szerintem a legjobbakat hoztuk ki magunkból, vagy legalább is próbáltuk kihozni. Na, de majd mindenki eldönti, miután látta, hogy milyen érzelmeket táplál a videónkkal kapcsolatban. (Halkan megjegyezném, hogy tudjuk, hol laktok! :DD)

egy elvetett terv a sok közül :D

 A logónk kivitele még mindig kérdéses, de nagyban dolgozunk az ügyön. Ahogy Zsolti írta, tényleg baromi nehéz a legtökéletesebbet megalkotni. Egy olyat, ami tök jól tükrözi a csapat arculatát. Azért már merőben szűkítettünk az elképzelésen, megvannak a kötelező motívumok. Na meg a tiltottak: ÁSÓ...:D

 Az alkotmánnyal pedig mondhatni teljesen készen vagyunk. Még egy kis stilizálás, rendbeszedés, kozmetikázás és voálá. Hétfőn igyekszünk minden-mindent feltölteni, teljes körű betekintést engedve a munkánkba. Addig pedig mindenkit furdaljon a kíváncsiság! Hű, de gonosz vagyok :D

A pontszámunkat meg úgy minden mást megtekinthettek itt. A sokat emlegetett hétfő nemcsak az első forduló beküldésének a határideje, de a második feladatainak a megjelenése is. Egy ilyen kezdet után már csak jót várunk ettől a versenytől: pólót, Brüsszelt, sok-sok nevetést, egy jó csapatot, demokráciát.

Szép estét minden Olvasónknak, Csenge :)

A csapat

Elvonási tünet ellen

Helló Mindenki!

Ma nem volt gyűlésünk. De már-már bűnnek érzem kihagyni a napi összefoglalót. Muszáj valamit a versennyel kapcsolatban kiposztolnom. Az elmúlt napokban minden nap összeültünk, ötleteltünk, majd a nap végét mindenki azzal a tudattal zárhatta, hogy ma is alkottunk valamit. Lassan már ezekkel a feladatokkal kelünk és fekszünk. Holnap speciel kelni fogunk. Jönnek a vágási feladatok. Már alig várom!

Azt azért szeretném közölni, hogy attól hogy ma nem volt gyűlés, valahogy mégis összefutottunk egymással. Persze a többi négy csapattag az egész napját együtt tölti, csak én nem vagyok ott állandó jelleggel. : D

Tehát már a napom úgy indult, hogy az iskolába tekerve összegurultam Lilivel és mi más lett volna a téma, mint a blog és a logó. Majd nem sokkal később Tomival futottam össze a büfénél és a logóról beszélgettünk. Majd első órám Zita nénivel volt töri ahol, az előző délutánnak köszönhetően amikor is demokráciáról és alkotmányos alapelvekről beszélgettünk, brillíroztam (lehet, hogy csak én éreztem így, de az is valami).

Majd tesi óra után Csengével is Lizivel is összefutottam.

Összegezve, kezd bennem előbukkanni az a fíling, hogy "kicsi" vagyok, és most már nem csak testmagasságra. : D

Megjegyzés: holnaptól ismét Csenge könnyed és humoros stílusában olvashatjátok majd a napi összefoglalót, remélem.

Zsolti

Logótervezés, avagy a bőség zavara

Logótervezés.

Milyen? Mekkora? Mi legyen rajta? Színes legyen vagy se? Komoly vagy játékos legyen? Annyi kérdés merül fel egy logó megtervezésekor, hogy legszívesebben megnyomnám az agyamon a kikapcsolás gombot. Hihetetlen! A lehetőségek olyan széles tárháza áll rendelkezésünkre, hogy amint megtervezek egyet, egy "elfogadhatót", az agyam addigra már egy másik ötletet generált.

Tamás kollégával magunkra vállaltuk a csapat logójának megtervezését, a csapat és a saját ötleteinket szem előtt tartva próbálkozunk a majdhogy nem lehetetlennel: a tökéletes logó megalkotásával. Mellesleg a csapat ötletei sem szűkítik be nagyon a lehetőségeket, ami egyrészt nagy szabadságot enged, ami jó, másrészt az előbb említett módon kissé frusztráló. Egy kritériumot Zita néni viszont megfogalmazott, amit röviden úgy foglalnék össze: Ásót a logóba NE!

Mindenesetre kíváncsi leszek a végeredményre!

A mai nap is igazán hasznosan telt. Ma letettük a kamerát (nem feltétlenül végleg), és elővettük a PAPÍRT. Elkezdtük megalkotni a saját alkotmányunkat. Ezt mindenképp mérföldkőnek tekinthetjük a csapat életében. Megbeszéltük működési alapelveinket, szabályainkat, és hogy milyen jogok illetik meg a csapat tagjait. Ehhez a feladathoz először értelmeznünk kellett a demokrácia fogalmát, majd amikor már mindannyian tisztában voltunk vele, el tudtuk kezdeni a saját, belső demokráciánk kialakítását.

Ilyen módon a csapat még inkább csapattá érett. És ez jó érzés. Jó érzés egy kis közösségnek, egy csapatnak a tagjának lenni, ahol tudod, hogy a többieknek is ugyanolyan fontos az egész, mint neked.

Na, meg persze a hangulat sem mellékes. A fényképezőgép ma is kattogott, és nem kevesebb bolondságot örökített meg, mint tegnap. Szegény készülékeket kezdem lassan sajnálni! : D

Apropó, holnap jön a PÉNTEK!!!!! Ami a weekEND kezdete!! Szóval tessék a délelőttöt kibírni az iskolapadban, utána pedig kiélvezni a hétvégét, mert aztán jön ismét a Csenge által emlegetett Hatefő!

Hétfő, amikor le kell adni az összes feladatot. Tehát szurkoljatok, hogy kész legyünk időben!

Ennyi voltam mára.

Jó éjszakát, álmodjatok szépeket!

Zsolti

Day 3. Csapó 136. :D

Szép, jó estét kedves Olvasóink!

Mai napunk igen termékeny volt videó- és fényképanyagot tekintve. Lesz miből válogatni, az biztos! Szerencsére egyre jobban érzem azt, amiről tegnap írtam: kezdünk egy jó csapattá válni. Úgy gondolom, az már egy igazán jó jel, ha fáj az arcizmom, miután elválok a többiektől. Fáj, mert annyit vigyorgok rajtuk, magamon és velük együtt, hogy azt mosoly/másodpercben lehetne mérni. És ha ezt kiszámolnánk, egy nagy-nagy számot kapnánk. :)

Nem árulnék el semmiféle kulisszatitkot a forgatásról, maradjon csak meglepetés a jövőre nézve. Legkésőbb hétfőn úgyis láthatja majd ország-világ. Addig már csak ötöt kell aludni. Tulajdonképpen mi is várjuk, hogy mi sül ki ötünk elképesztően szenzációs alakításaiból... A képek meg, hát, nem is tudom hogy fogalmazzak... vannak köztük érdekesek is. Ha valamelyikünkből híres ember lesz, a többiek egész egyszerűen meggazdagodhatnak majd ezekből a fotókból. :D

Holnap megpróbáljuk komolyabbra venni a figurát, és elkészítjük a belső szabályzatunkat. Nem szeretnénk elO:DA'zni a dolgokat. Addig is itt egy kis ízelítő az emberi jogokról: Human Rights (Elég nehéz szöveg, angolt tudók előnyben. Bár én is csak füleltem sok helyen.)

Üdv a Knertészektől, Csenge

Zusammen oder getrennt?- Zusammen, bitte.*

A csapatmunka

"Egy csapat tagjának lenni jobb, mint egyedüli főszereplőként villogni valamiben, ami kevésbé lenyűgöző."

(*Egy hónapos német tudásomból ennyi már fakad. -Együtt vagy külön? Együtt, kérem. :D)

Ugyebár a TeddO:DA is egy csapatverseny.

"Csapatmunkának nevezzük azt, amikor két vagy több ember együtt dolgozik. Bár elég egyszerűnek tűnhet ez a megfogalmazás, a valóságban ennél többről van szó. Nem elég ugyanis együtt dolgozni, mindezt hatékonyan, eredményesen kell véghezvinni."  (forrás)

Azért is találom jó ötletnek ezt az egész versenyzősdit, mert egy csapat tagjának lenni sokkal jobb érzés, mint egyedül elérni valamit. Ez, akár már csak az ember társas lényéből is fakadhat. Ha öröm vagy bánat ér, van kivel megosztani, együtt nevethettek a hülyeségeken, a poénokon, kiegészíthetitek egymást - ami meg van az egyikőtökben, lehet, hogy hiányzik a többiekből, és ugyanez fordítva is igaz. Egy esetleges siker után együtt örülhettek és ünnepelhetitek a csapatot. Én személy szerint sokkal inkább biztonságban érzem magam, ha tudom, hogy van mögöttem valaki, aki támogat, aki felsegít, ha elesek. Nem is beszélve arról, hogy így legalább van kire ráfogni a dolgokat...Csak vicceltem.:)

Ne mondja nekem senki se azt, hogy egy jó csapat tagjának lenni nem felemelő élmény. Mikor a sok kis színes egyén egy szivárványszínű csodálatos valamivé kovácsolódik össze. Elképzelhető, hogy az elején mindez nem könnyű meló. Mire megszokjuk egymást, megismerkedünk a többiekkel, beletelhet egy időbe. De utána egy hatalmas kalanddá válhat ez az egész, ha mindenki ugyanannyira szeretné a sikert. Hangsúlyozom, this is only in my opinion, nem kell vele egyetérteni.:)

Úgy gondolom kis csapatunknak, a Knertészeknek is sikerül lassan (de biztosan!) egy hihetetlenül jó csapattá válnia! Mai tevékenységünkről csak annyit árulnék el, hogy egészen kitűnő úton haladunk a videó elkészítése felé a kezdeti nehézségek után.

Nem is szaporítanám tovább a szót, szép délutánt mindenkinek!
Üdv a Knertészek nevében, Csenge :))

Entschuldigung, ist hier noch frei?*

Hatefő

"Zavard össze a világot - mosolyogj már hétfőn reggel is!"

Back to school again, sunshine, everything's alright

(*Holnap várhatóan a német témazáró lesz a napom fénypontja. -Elnézést, szabad ez a hely?:)

Hipp-hopp, eltelt a hétvége, és reggel arra ébredtem, hogy már megint az a fránya hétfői nap van, és az a fránya iskola már megint tárt kapukkal várja a gyerekeket. 

Be kell vallanom valamit; nekem nincs különösebb bajom a hétfőkkel. Tulajdonképpen csak egy nap a sok közül. Különben is, egy rossz szava sem lehet senkinek, ma sütött a napocska. Egy kis mosolyt, vidámságot csempészve a napba. A mínusz fokok után nekem ez különösképpen jól esett. Még a fizika dolgozatot sem bántam. :D

Csapatunk gőzerővel a feladatok megoldásán van. Agyalunk, ötletelünk, nevetünk, sírunk (a röhögéstől...), szóval igaz, amit az 'öreg raszta' tanít: everything's alright. Pontosan egy hetünk van még a feladatok beküldésére - legjobb tudásunk szerint próbáljuk megoldani őket. Holnap elkezdjük forgatni a videót - már várom! Remélem, ezentúl képekkel is tudunk szolgálni.

Addig is itt egy műremek Zsoltitól: 

"kreatívkodtam, avagy O:DAérintettem a ceruzát a papírhoz" ;D

Jó hír: holnap kedd, vagyis már CSAK négy nap és újra hétvége!

Jó éjszakát kívánok a rajtam kívüli összes éjszakai bagolynak, Csenge :D

Bemutatkozás

O:DA vagyunk

Bemutatkozás

Avagy, amit érdemes tudni rólunk

Akkor így második bejegyzésként be is mutatnám a csapatunkat: mi vagyunk a gyomaendrődi K(n)ertészek, a Kner Imre gimiből. A csapattagok: Szonda Lili, Csordás Aliz (Lizi), Tari Zsolti, Valuska Tomi, és jómagam, Deli Csenge, mentorunk pedig Zita néni.

(Szeretném előre tisztázni, hogy ez az első blogom, úgy tessék kritizálni!)

Random kérdések tőlem magamnak:

1. Hol van az a 'Gyoma & rőd' [gyomaendrőd]? - Térképekkel elő! A Tiszántúlon, annak is a déli csücskében, (a) Békés (kis) megyében, és hogy a Hármas-Körösön innen vagy túl pedig már csak nézőpont kérdése.
2. Átlagéletkor? - Zsoltit leszámítva mindannyian 9.-esek vagyunk. Zsolti jövőre fog végezni.
3. Hogyan találtunk O:DA a versenyhez? - Jó kérdés... Tanárnőék mindig nagyon szemfülesek.:-)
   I:DE kattintottunk
4. Honnan a név? - "Szót vetünk, vitát aratunk." A 'Kner' kezdet szerintem érthető, a kertészkedés pedig a három lány első vitájához kapcsolódik. Mondjuk azóta sem volt sokkal több vitánk...:D
5. Egyáltalán miért jelentkeztünk? - A suliban működik egy disputakör, gondoltuk, a verseny segítségével játékosan ismerkedhetünk a demokrácia alapjaival, és reméljük, az itt tanultakat hasznosíthatjuk hazai pályán is. Jópofának tűnik az egész és szeretnénk magunkat megmérettetni. A logós pólóról és Brüsszelről már nem is beszélve. Ja, és tetszett a 'kettős-pont-dé' a verseny nevében.;) Na jó, az első három érv tényleg igaz.
6. Van Youtube-csatornánk, fényképmegosztós oldalon fent vagyunk-e, Facebook? - Hát hogy a viharba ne?! Youtube-os linkeket rendszerint fogunk posztolni, képeket talán még sűrűbben, Facebookkal is rendelkezünk.
   ( https://www.facebook.com/knerteszek )

Jut eszembe, tegnap ültünk össze először. Megbeszéltük a fontosabb dolgokat, elterveztük a forgatás menetét, a logótervezésbe is belekezdtünk, és az alapokmánnyal kapcsolatban is megvitattunk pár dolgot. Teljesen O:DA vagyunk - meg vissza is.

Holnapra mindenkinek csodaszép hatefői napot! Nekem sok sikert a fizika dolgozathoz...

Sziasztok, Csenge