Vuhúúú, igen, december elseje van! Ennek ellenére a napocska hetvenhét ágra sütött, amit - őszintén - nem bántam. Ettől függetlenül nagyon remélem, hogy végre fehér karácsonyunk lesz december 24-én. Vasárnap lévén holnap hétfő lesz, ami azt jelenti, hogy beküldjük utolsó megoldásainkat. Majd jelentkezünk.
Advent első vasárnapjára szerettem volna egy megható történetet hozni. Hogy is mondjam: mi már találkoztunk egy ilyen történettel, ugye? Hát persze, Margó néni mesélte nekünk. Nos, most ezt szeretném megosztani veletek. (De azért bízom benne, hogy legtöbben hallottátok már az interjúnkban.)
„1999-ben lehetett. Egy decemberi napon, amikor már hideg volt, és valami otthon nekem hiányzott, ami miatt el kellett hogy szaladjak a boltba. Miután én nekem nem jár le itt a munkaidőm négy órakor, ugye azt jelenti, hogy késő délután, vagy kora este indultam el egyedüli nyitva lévő boltba, a Gschwint boltba. És akkor én ott megláttam egy, mondjuk tíz év körüli kisfiút, aki jött ki a boltból. Hát, még a felnőttek is fel voltak öltözve, ez a kicsi fiú, ez kabát, nyaksál, egyebek nélkül jött ki a hóna alatt egy kenyérrel. Hát, megmondom őszintén, hogy én magam is nagyon meglepődtem, mert tudtam, hogy itt valami nincsen rendben. Sőt motoszkált bennem egész nap vagy egész este, a gondolat, hogy ki is lehet ő, mi is történt ott, hogy is van ez, és hívtam a családsegítősöket, hogy nem tudnak-e ilyen valakiről. Fogalmam nincs, csak az, hogy arra ment és tízéves. Hát, mondták, hogy igen, tudják, rendben van. Akkor én megint az ismerőseimhez, jó barátaimhoz fordultam, hogy van itt egy ilyen család, karácsony előtt vagyunk, és próbáljunk meg valamit gyűjteni és elvinni. Hát, összegyűlt gyorsan: narancs, szaloncukor, édesség, nem is tudom mi, még két-három doboz ruha. Azt sem tudtam, hogy vannak-e rajta kívül még gyerekek, avagy nincsenek. És akkor két-három napon belül elindultunk, és elvittük. Elvittük a családhoz, és akkor legnagyobb megrökönyödésemre kijött az anyuka karján egy picike gyerekkel a hóban, zokniban, és mondtam, hogy kik vagyunk és milyen céllal jöttünk, és hogyha gondolják, nagy szeretettel hoztunk ezt meg azt, elfogadják-e. És akkor az anyuka mondta, hogy természetesen el, és rám nézett, és azt mondta: ’Most már nekünk is lesz karácsonyunk!’”Hangoskönyvként akár hallgathatjátok is...:)
Meghitt, szép vasárnap estét kívánunk nektek!
Csenge
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése