Minden csak viszonyítás kérdése

Szép estét ismét!

Bevallom őszíntén, a ma esti bejegyzés már a tábor előtt elkészült, de mindez idáig nem sikerült posztolni. Pedig a témája komoly, talán az eddigi legkomolyabb.
Innen a már megírt korábban megírt bejegyzés:

Nemrégiben ellátogattam a könyvtárba, ahol hosszas nézelődés, latolgatás után tértem haza. Ahogy a sorokat jártam, egyre több könyv került fel az ’Olvasni!’ listámra. Köztük volt egy bestseller, mégpedig Blaine Harden Menekülés a 14-es táborból című műve. Már a cím is sejtett valami durvát, embertelent, s ha elolvassuk a tartalmat kiderül, hogy a szerző maga, egy olyan országban született, ahol az embereknek csekély fogalmuk van arról, ami nekünk, európaiaknak természetes: a DEMOKRÁCIÁRÓL. Ez az ország nem más, mint Észak-Korea.
Itt egy rövid leírás a könyvről:
„Az utóbbi évek egyik legsokkolóbb tényfeltáró könyve Sin Donghjok huszonhárom éves rabságának és szökésének története. Sin Donghjok az első észak-koreai rab, aki kényszermunkatáborban látta meg a napvilágot és sikerült megszöknie. Gyermekkorát egy nagyfeszültségű szögesdróttal körülvett lágerben töltötte. Mivel nagybátyjai állítólag bűnt követtek el, a „három generáció" büntetése törvény szellemében, az állam őt is bűnözőnek tekintette genetikailag, és teljes jogfosztottságban tartotta.
Sin sorsa az államgépezet rendelkezése értelmében örökös kényszermunka volt. Első emléke egy kivégzés, és anyjára, mint versenytársra tekintett a mindennapi élelemért. Tizenhárom éves korában beárulta anyját és testvérét, akik szökni akartak. A fiút megkínozták, majd szeme láttára anyját felakasztották, testvérét pedig agyonlőtték. „Szeretet, együttérzés és család: Sin előtt ismeretlen fogalmak voltak. Isten sem tűnt el vagy halt meg számára: egyszerűen nem hallott róla."
Észak-Korea elszigetelt, korrupcióval sújtott és atomfegyverekkel felszerelt ország. Kényszermunkatáboraiban mintegy 150-200 ezer politikai fogoly raboskodik, az áldozatok száma több százezerre tehető. Ezen lágerek kétszer annyi ideje léteznek, mint ameddig a szovjet Gulág fennállt, és közel tizenkétszer annyi ideig, mint ameddig a náci koncentrációs táborok.
Sin Donghjok jelenleg Dél-Koreában él, ahol nemrégiben létrehozott egy emberjogi szervezetet, amelynek nevében utazik folyamatosan a világban, hogy felemelje szavát észak-koreai sorstársaiért.”

Belegondoltál már abba, milyen lehet jogok nélkül élni? Milyen az a világ, ahol nem a demokratikus gondolkodásmód érvényesül?
Ez a férfi tudja!

Létezik jelenleg egy mozgalom, a No Hate Speech, melynek célja az egymás közötti gyűlöletbeszéd megszűntetése. S hogy jön ez ide? Az egymás elleni főként sztereotípiákon alapuló gyűlöletbeszédünket bármikor megszűntethetjük, csupán elhatározás kérdése, míg az észak-koreai problémát nem tudjuk megoldani sajnos. Tehát ennyit igazán megtehetünk azért, hogy jobb hely legyen ez a Föld nevű bolygó. Tele van a világ borzalmakkal; itt az alkalom, hogy megszabaduljunk az egyiktől: az egymás iránt tanúsított gyűlölettől.

Ha felkeltette a bejegyzés az érdeklődésedet, bővebben olvashatsz róla a http://blaineharden.com –on, TED előadást hallgathatsz meg tőle, vagy csak olvasd el a könyvet, ill. nézd meg a könyvből alapján készült dokumentumfilmet.

„A foglyok többsége megfeledkezik a kerítésről, és már nem is tűnik fel nekik, hogy mögötte húzódik az egész nagyvilág. Olyanok, akár a robotok, nem akarják értelemmel megtölteni a létezés űrjét.”
Blaine Harden

Ui.: Hajrá Szótlan Generáció! (ha nem ismered őket, csekkold az O:DA 2.0-t) Good luck!

Zsolti

Egyszer az O:DA Táborban, avagy Oda-Buda

Hello!

Hogy s mint? Én jelenleg regenerálódok, mert még mindig nem igazán volt lehetőségem kipihenni magam a tábor óta. Mai napi szuper jó dolog, hogy az m3-on ismétlik kiskorom kedvenc műsorát, a Játékok határok nélkült. Jelenleg születési évemnél, '95-nél járnak, szóval megvan mostmár a hétvégi fix program.

Na, de ideje egy kis beszámoló a táborról. Miután tisztáztuk, hogy az Oda-Buda = jó irányba tartunk, hivatalosan is megkezdődött a tábor. Hogy mi történt a táborban? Ha csekkoltad a tábor Facebook profilját láthattad, hogy beszélgettünk politikusokkal, megjártuk a Parlamentet (ebédet is kaptunk ott!), valamint az alkotmánybíróságot. Teljesítettünk elméleti tudást  igénylő, illetve kreativitàst igénylő feladatokon. Személyes kedvencem a mémkészítős feladat volt, annak ellenére hogy nem erre kaptuk a legmagasabb pontot. Alakítottam platinaszőke leányzót, akinek nem veszik észre a belső értékeit (I'm a barbie girl...), voltam akváriumban beszélgető halacska és számoló dalt éneklő Knertész. Rájöttem, hogy a dobójátékokat sem nekem találták ki, mert 5 méterre nem sikerült eldobnom rendesen egy kulcsot. Meg se lepődtem! :D
A csúcspont kétség kívül a 3. este volt, ahol Just Dance-eltünk (afféle táncos karaoke), a nekünk már klasszikusnak számító poharas játékot játszottunk jó és kevésbé jó ritmusérzékkel megáldott versenyzőkkel, emellett tanultunk más játékokat is. És végre volt édesség!!! Úgy estem neki a csokitorta szeletemnek, mint 2 évesen a szülinapi oroszkrém tortámnak. A különbség az volt csak, hogy most csokis és nem habos lett a szám. Általában nápolyikkal, kis kekszekkel, Milka kockákkal éltem túl az estéket, főként hogy 3 egymást követő étkezés szerves részét csirke és rizs képezte, előtte pedig mákos tészta, ahol valahogy se a mák se a tészta nem tett rám túl jó benyomást. Kezdtem magamat úgy érezni, mint egy fogyókúrás táborban, ahol a reggeli mini kakaóscsigán kívül csak zugiban lehet cukorhoz jutni.

De a viccet félretéve, volt kaja meg összkomfort és ez a lényeg! (bár a hideg-meleg víz beállítás okozott némi problémát) A wi-fi-vel már szerintem a szervezők idegeire mentünk, bár lehet, hogy az én hibám volt, mert a technika és én taszítjuk egymást rendesen, így lehet hogy a jelenlétem zavarta rendszert.

Sajna, úgy néz ki Brüsszel még nem volt felkészülve arra, hogy bevegyék a Knertészek. De hogy maradjunk a félig teli pohár szemléletnél: megőríztük a 4. helyünket, és az utolsó pillanatig kockázatot jelentettünk a Sapere Aude csapat számára. Ugyan már gratuláltunk a dobogós csapatoknak, de ezúton is tapsot érdemelnek a koncertrációt igénylő előadások, a közel féléves online fordulós és a mostani néhány napi kőkemény szellemi munka utána. És ez a taps ugyanúgy kijár a dobogóról lemaradt többi csapatnak is.

Végül, minden disputás tréning reflexiós körének fontos kérdése, hogy mit visz haza a tréningen résztvevő. A kérdésre válaszolva, speciel sikerült haza hoznom mindent amit elvittem, és ennek külön örülök, főleg hogy a héten a kabátomat hagytam el majdnem. Szóval rám nézve ez nagy teljesítmény! Na, de gondolatban eggyel több táskával tértem haza, mint amivel elmentem. Rengeteget tanultam egyrészt, másrészt új élményekkel gazdagodtam, hatalmasakat nevettem a csapatommal, illetve a többi csapattal is. Azt hiszem olyan haverokat, barátokat szereztem akikkel reményeim szerint tartjuk majd a kapcsolatot, s időnként akár össze is futunk.
Apropó, haza hoztam még valamit. Egy társasjátékot, amelyet a szolnoki színházig tartó úton már játszottam is. A neve: Hopp, Dohánybolt! (Így jártam anyátokkal - hopp, kutya játék alapján) Remélem, kedves Olvasó érted a játék poénját! A játéktippért köszönet az 5lett csapatnak!

Ja és hogy ennyi volt-e? A Facebook profilt és a csoportot megtartottuk, szóval egy másik verseny kapcsán még lehet visszatérünk. Remélem!

Knertész Zsolti

Day 1 - Az összefoglaló

Hello-szia-szép jó reggelt!
A tegnapi nap során képeket már megosztottunk a Facebook oldalon, most itt az ideje a blogpostnak.
Csillebércre eljutni nem is olyan könnyű: hosszas vonatút, majd metró a Déli pályaudvarig, végül tömegnyomor a 21-es buszon, ami alig akart megérkezni. Konkrétan az ajtóhoz nyomódva töltöttem az út első felét. I love tömegközlekedés! <3
Szállásfoglalás, eligazítás, kaja ahol kiskorunk legjobb meséi a téma (ne kérdezd hogy jön a versenyhez), előadás egy zseniális a demokráciáról videóval, majd program.
Kit/mit nem véd a demokrácia?
Találj minden betűvel egy szót, tizet válassz ki, majd 1 percben jellemezd. Kezdetben nem értettük a kérdést, pardon nem volt számunkra világos (köszi Lacus a lájkokat és a szorítást innen is), de felülkerekedve a problémán véleményem szerint, és mentorunk Zita néni szerint is  remekeltünk. "Volt felépítése az előadásnak". Mi voltunk az a csapat, ahol ezt kiemelték szóbeli piros pontként, később pontokra is váltottuk.
Okostelós, kódolvasós feladat, ahol technikai okok miatt nem sikerült gyorsnak lenni (mert ez is számított), de ügyesnek viszont igen!
Vacsi, beszélgetés két országgyűlési képviselővel, csapatmegbeszélés a szokásos hülyüléssel, illetve videónézéssel egybekötve.
Jelenleg a tabella második fokán állunk 149 ponttal, de szoros a verseny, és ma is rengeteg pontot lehet szerezni.
Bytheway, Tomi megtáltosodott, igazi kerek egész mondatokban válaszoló riportalany lett. Ezt teszi a budai levegő!
Program mára: irány a belváros, csekkoljuk a Parlamentet és az Alkotmány Bíróságot, este pedig 5 perces előadást csinálunk színitanODA-ban.
Csak hogy mégegyszer posztolhassam, és mert most jó itt:
http://www.youtube.com/watch?v=m-M1AtrxztU&feature=youtube_gdata_player
Zsolti
Ui.: Az ágyam hiányzik, mert másikban nehezen alszok :(

Chilling level Knertészek

Szép estét kívánok!

"Jelentem alássan, még mindig megvagyunk, élünk és virulunk, készülgetünk, tanulunk, csakhogy mindig egyre többet tudjunk! Rendszerváltás, ENSZ, jogok, jobban teszem, ha éjfélig olvasok..." 

Jó, ami nem megy, azt nem kell erőltetni, Bela Tibor tanár úrnak nemcsak a matekpéldák megoldása és Közép-Európa legszebb "b" betűje megy jobban, de a rímekben beszélés is. Piros pont.

De azért ami igaz, az igaz, és tényleg sok dolgunk van a készülgetéssel kapcsolatban. Azért persze fáradhatatlan diákok révén öregbítettük néhány helyen iskolánk hírnevét: növelve a csapatban az egy főre jutó angol nyelvvizsgák számát, van még egy középfokúnk és közelítünk a felsőhöz, az elmúlt hetekben bezsebeltünk egy szépen csillogó ezüstérmet kosárlabdából, szerencsére megtaláltuk ősünk udvarát (merthogy k[n]erestük ám...), angolból nemcsak nyelvvizsgáztunk, de versenyeztünk is, sőt a tanulásnak szentelve még blogot is vezetünk róla, a kézilabdameccsek szinte már mindennaposak, és néptáncból is megmérettetésre készülünk, nem utolsó sorban pedig a blog már majdnem elérte a 6000 (azaz HATEZER) megtekintőt. Szóval az iskolai kötelezettségek és a táborra való felkészülés mellett "csak" ennyi mindent csinálunk.

Apropó, felkészülés.

Day 1
Vasárnapi chilling

Mint mondottam volt, a délutánt a Valuska-rezidencián töltöttük a Kneresekkel együtt. Szinte végig fölényben voltunk, mert a 'lókötő nagyok' közül volt, aki otthon lábadozott. A szó legszorosabb értelmében. Tulajdonképpen nevettünk, ettünk, olvasgattunk, ettünk, ittunk, ettünk, nevettünk. Zita néni parancsára SENKINEK nem kellett volna hoznia kaját, gondolom, ezért hozott MINDENKI. (Majd a lentebb látható kép demonstrálni fogja mindezt.) Olvasgatás alatt pedig annyit értenék, hogy egy nagyon vagány kis sorozatra leltünk, 1990-2009-ig az egyes évek legfontosabb történései voltak lejegyezve, így olyan híreknek lettünk tudói, amiket nem is gondoltunk volna. Szóval ennyi történt.

Nos, here is the demonstráció

Day 2
Hatefői "kialszom a törököt a várából"

Miután vasárnap felosztottuk a tanulnivaló anyagot, hétfőn jöhetett ennek fénymásolása és kiosztása. Otthon pedig a jó öreg aláhúzós, kiemelős, tanulgatós módszer. Hát, nálam ez úgy nézett ki, hogy durván alvásba fulladt a dolog. Na, nem mintha olyan unalmas lenne az alapjogok tanulása, csak a bejegyzés elején említett fáradhatatlan gyerekek vésztartaléka is véges. Így a Duracell nyuszis elemeimet töltőre téve olyat csináltam, amit már nagyon régóta nem; 12 órát aludtam. Szánom-bánom, de ez már nagyon kellett. Határozottan jobban vagyok.

chillin' :) #alapjogokrúlz

Day 3
Keddi tanulós délután

Ahogy az első körben is összejöttünk minden nap, úgy most a véghajrában is szentelünk időt egymásra így adva egy szép kis keretet, vagy mit az egész versenynek. Hatodik óra után megtámadtuk az egyik termet és letáboroztunk - egyelőre még a sátorfóliának (is) kitűnő pólók nélkül. Megbeszéltük a vonat pontos indulását, esett szó az ukrán tesókról, többfajta tanulási módszert is alkalmaztunk, és hirtelen elrepült a két óra. Itthon pedig folytatni kellene a barátságos papírköteggel való ismerkedést, ehelyett meg itt ülök és püfölöm a billentyűket. Na szép, mondhatom...

Ennyi lett volna mára, bízom benne, hogy mindenki olvasásigényét kielégítő blogot k(n)erekítettem. ;)

xoxo, 

Csenge