Hello!
Hogy s mint? Én jelenleg regenerálódok, mert még mindig nem igazán volt lehetőségem kipihenni magam a tábor óta. Mai napi szuper jó dolog, hogy az m3-on ismétlik kiskorom kedvenc műsorát, a Játékok határok nélkült. Jelenleg születési évemnél, '95-nél járnak, szóval megvan mostmár a hétvégi fix program.
Na, de ideje egy kis beszámoló a táborról. Miután tisztáztuk, hogy az Oda-Buda = jó irányba tartunk, hivatalosan is megkezdődött a tábor. Hogy mi történt a táborban? Ha csekkoltad a tábor Facebook profilját láthattad, hogy beszélgettünk politikusokkal, megjártuk a Parlamentet (ebédet is kaptunk ott!), valamint az alkotmánybíróságot. Teljesítettünk elméleti tudást igénylő, illetve kreativitàst igénylő feladatokon. Személyes kedvencem a mémkészítős feladat volt, annak ellenére hogy nem erre kaptuk a legmagasabb pontot. Alakítottam platinaszőke leányzót, akinek nem veszik észre a belső értékeit (I'm a barbie girl...), voltam akváriumban beszélgető halacska és számoló dalt éneklő Knertész. Rájöttem, hogy a dobójátékokat sem nekem találták ki, mert 5 méterre nem sikerült eldobnom rendesen egy kulcsot. Meg se lepődtem! :D
A csúcspont kétség kívül a 3. este volt, ahol Just Dance-eltünk (afféle táncos karaoke), a nekünk már klasszikusnak számító poharas játékot játszottunk jó és kevésbé jó ritmusérzékkel megáldott versenyzőkkel, emellett tanultunk más játékokat is. És végre volt édesség!!! Úgy estem neki a csokitorta szeletemnek, mint 2 évesen a szülinapi oroszkrém tortámnak. A különbség az volt csak, hogy most csokis és nem habos lett a szám. Általában nápolyikkal, kis kekszekkel, Milka kockákkal éltem túl az estéket, főként hogy 3 egymást követő étkezés szerves részét csirke és rizs képezte, előtte pedig mákos tészta, ahol valahogy se a mák se a tészta nem tett rám túl jó benyomást. Kezdtem magamat úgy érezni, mint egy fogyókúrás táborban, ahol a reggeli mini kakaóscsigán kívül csak zugiban lehet cukorhoz jutni.
De a viccet félretéve, volt kaja meg összkomfort és ez a lényeg! (bár a hideg-meleg víz beállítás okozott némi problémát) A wi-fi-vel már szerintem a szervezők idegeire mentünk, bár lehet, hogy az én hibám volt, mert a technika és én taszítjuk egymást rendesen, így lehet hogy a jelenlétem zavarta rendszert.
Sajna, úgy néz ki Brüsszel még nem volt felkészülve arra, hogy bevegyék a Knertészek. De hogy maradjunk a félig teli pohár szemléletnél: megőríztük a 4. helyünket, és az utolsó pillanatig kockázatot jelentettünk a Sapere Aude csapat számára. Ugyan már gratuláltunk a dobogós csapatoknak, de ezúton is tapsot érdemelnek a koncertrációt igénylő előadások, a közel féléves online fordulós és a mostani néhány napi kőkemény szellemi munka utána. És ez a taps ugyanúgy kijár a dobogóról lemaradt többi csapatnak is.
Végül, minden disputás tréning reflexiós körének fontos kérdése, hogy mit visz haza a tréningen résztvevő. A kérdésre válaszolva, speciel sikerült haza hoznom mindent amit elvittem, és ennek külön örülök, főleg hogy a héten a kabátomat hagytam el majdnem. Szóval rám nézve ez nagy teljesítmény! Na, de gondolatban eggyel több táskával tértem haza, mint amivel elmentem. Rengeteget tanultam egyrészt, másrészt új élményekkel gazdagodtam, hatalmasakat nevettem a csapatommal, illetve a többi csapattal is. Azt hiszem olyan haverokat, barátokat szereztem akikkel reményeim szerint tartjuk majd a kapcsolatot, s időnként akár össze is futunk.
Apropó, haza hoztam még valamit. Egy társasjátékot, amelyet a szolnoki színházig tartó úton már játszottam is. A neve: Hopp, Dohánybolt! (Így jártam anyátokkal - hopp, kutya játék alapján) Remélem, kedves Olvasó érted a játék poénját! A játéktippért köszönet az 5lett csapatnak!
Ja és hogy ennyi volt-e? A Facebook profilt és a csoportot megtartottuk, szóval egy másik verseny kapcsán még lehet visszatérünk. Remélem!
Knertész Zsolti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése