2013. november 25., hétfő

Amazing Grace

Szép és hasonlóképpen örömteli estét kívánok neked, kedves Olvasó!

Először is YEAAAAH!!!
Ismét nagy az öröm a Knertészek háza táján. Ezúttal is feljebb kerültünk a listán, noha ezúttal csak 1 helyezést, de ugyebár sok kicsi sokra megy! De nincs sok idő az ünneplésre, nyakunkon a következő forduló, sürget az idő. Úgy néz ki kezd beindulni a gépezet, de továbbra is szívesen fogadjuk a segítséget.
Ma debütál egyik lelkes olvasónk, SzeDiK Sári mint disputa tréner a szegedi egyetemen. Ezúton is sok sikert kívánunk neki! Reméljük, a szegedi fiatalság is nyitott a kulturált vitázásra.

Egy korábbi bejegyzésben Csenge már írt arról, hogy a zene milyen fontos is, mennyi mindenen átsegíthet, kikapcsolhat vagy éppen felerősítheti boldogságérzetünket. A mai nap jómagam is a zenéről írnék, de kissé másik szempontból.
Az előző videónkban felcsendült egy zene, az Amazing Grace (magyarul Csodás kegyelem) vagyis annak egyik legújabb feldolgozása a híres zongoraművész, Havasi Balázs tolmácsolásában. Kicsit kutakodni kezdtem az interneten, mert kíváncsi voltam, hogy miről is szól ez a dal. S mint kiderült, története van. Iszonyatosan izgalmasnak találom azt, ha egy dolognak (legyen szó szövegről, képről, zenéről) története van: az teszi számomra különösen érdekessé, igazán emberivé.
De hogy mi is ez a történet? A szöveg John Newtonnak köszönhetően született meg. John Newton kereskedő volt, többek között rabszolgákkal is kereskedett. Egyik útján viharba keveredett, majd miután az égtől kért segítséget, megmenekült. Ezt követően úgy döntött, hogy változtat életén. Később, mikor egy másik hajóúton megbetegedett, s a betegségből sikeresen kilábalt, végképp elköteleződött. De a rabszolga kereskedelemmel  csak John Wesleyvel való találkozása után hagyott fel. Többé nem szállt hajóra, lelkész lett, és dalokat írt. Ezután született meg az Amazing Grace. De a dal történetének itt nincs vége! Az amerikai polgárháborúban mindkét fél énekelte; a cherokee indiánok nemzeti himnuszává vált, mivel olykor temetés helyett énekelték halottaiknak. S a történet ma is tart, s újabbnál újabb részekkel bővül: ahány ember énekli, annyiféle értelmet nyer a szöveg és a mondanivaló. Elhangzott már kislány szájából, aki rákban vesztette el édesanyját, lánytól aki a fiatalok elleni erőszakkal harcol, Whitney Houstontól, LeAnn Rimestól, a Dixie Chicks egyik énekesnőjétől a Rejtélyek kalandorai című sorozatban, Aretha Franklintől, Chris Tomlintól, a rock 'n roll királyától Elvis Presleytől, népszerű az emberjogi aktivisták körében és még sokáig sorolhatnánk.
S hogy engem mire tanított meg ez a dal, s mire emlékeztet minden alkalommal mikor meghallgatom? Arra, hogy sohasem késő változtatni. Ha észrevesszük, hogy valami nem jó, nem jó irányba tartunk, valamit rosszul csináltunk, akkor határozzuk el magunkat, s javítsuk ki, esetleg kezdjük újból!
Mert minden csak rajtunk áll, s azon hogy miképp döntünk. A döntés pedig a kezünkben!



Itt az amerika "megasztárban" felfedezett Susan Boyle változatában hallható.
A dalszöveg a fordítással együtt megtalálható a Wikipédián.

Zsolti

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése