Zsolti ismét blogol

Hey Hello ismét!!

Jó pár napja nem blogoltam kedves kis blogunkba. Hogy őszinte legyek már kissé hiányzott. Sőt inkább nagyon. Időközben az "ellenfél" csapatok közül hárman is elismerően nyilatkoztak internetes naplónkról, sőt a Kneresek csapata egész bejegyzést is szánt csapatunk pozitív értékelésének. A másik két csapat a Combat Dogs és a Vörösnégyes csapat volt. Mindenképpen örülünk a pozitív visszajelzéseknek, és próbálunk a jövőben is hasonló színvonalon teljesíteni. Lassan a csapatnevet Knertészekről Bloggerekre cserélhetjük. Nem fogjuk! :D

Na, de hogy mi is történt a velem a héten? Hétfőn és kedden ismét vitától volt hangos a suli! A hétfői napon jómagam is részt vettem a programon, és új ok és következmény ábrát tanultam, új emberek nézőpontját ismertem meg, valamint a munka világában jártas, s eképpen az ifjúsági munkanélküliségről könnyedén beszélni tudó emberek véleményét hallgathattam meg egy Word Café keretében.

Most is, csakúgy mint minden más alkalommal elképesztett az, hogy ugyanazon a foglalkozáson részt vevő emberek mennyire másképp látják ugyanazt az eseményt. S mivel már többször részt vettem hasonló eseményen, most sokkal jobban tudtam másokra koncentrálni: figyelni azt, hogy miként ragadja őket magával az egész vita; látni azt, mikor a velem szemben álló személy, aki még nem vett részt hasonlóban, megragadja a szót, és érvel az ellen, amit én mondtam az előző pillanatban.

Kedd. A nap majdnem szokásosan telt, de mégse. Utolsó másfél órám elmaradt, vagyis nem, csak nem ott voltam. Na ezt jól megmondtam. Csak hogy érthető és világos legyek, iskola reklámozó, ismertető, népszerűsítő (kinek melyik szó tetszik) körútra mentem, vagyis annak egyik állomására, egykori iskolámba, a Szent Gellért Katolikus Általános Iskolába. Beléptem az ajtón, se egyszerre volt kissé idegen és ismerős ugyanaz a hely, ahol kisfiúból 14 éves kamasszá cseperedtem. Olyan furcsa volt az egész. (Jó, a Játszóház szervezésekor bevittem a szórólapot, de az csak villámlátogatás volt). Új tanárok, új gyerekek, új csengő. Felérve az emeletre egyre több ismerőst vettem észre. Lassan közeledtünk a terem felé, ahol egy tanórányi beszélgetős iskola bemutatót tartottunk. Belépve a tanterembe egy csapat hetedikessel és nyolcadikossal találtam szembe magam, s bevallom őszintén egy pöppet elfogott a lámpaláz. Aztán megláttam volt ofőmet, akinek a hangját már a folyosón hallottam, s aki engem alig vett észre, mert hát Tibi mögött aligha vagyok észrevehető (sajnos nem sokat nőttem az elmúlt években, momentán semmit).

Aztán ott álltam szemben 30-40 gyerekkel, s ők hol rám, hol Tibire, hol az igazgató úrra, hol pedig a kivetítőre figyeltek, mint holmi idegenek, akik még nem is igazán tudják mi is az, hogy középiskolai oktatás. Ekkor hasított belém az előző napi feladat: mutasd be a 10 évvel későbbi önmagad (28 leszek!!! na ez azért meglepett - igen, tudom gyenge a matekom). S rájöttem, hogy van egy nagy közös bennünk. Ők sem tudják, hogy mi vár rájuk, vajon jó döntést hoznak-e (ha hozzánk jönnek, persze hogy azt!), s én sem. El is gondolkoztam, hogy milyen jó is volt még anno kis elsősként, mikor még csak a saját világom létezett. Most meg itt állok, már nem gyerekként, de még nem is felnőttként, s látom azt, hogy mennyi szörnyűség van a világban (terrorizmus, katasztrófák, bűnözés, éhezés), de ugyanakkor ez a világ tele van lehetőségekkel is.

Na ennyit az önelmélkedésről. Aztán szóba jött a disputa, majd az O:DA. Volt ofőm, meg is kérdezte, hogy ez micsoda, s én majdnem azt vágtam rá, hogy egy olyan verseny, amiben ha részt vesz O:DA és vissza lesz. Ehelyett a következő címszavakkal vázoltam fel: nyeremények, tábor a legjobbaknak, Brüsszel. Jó Knertészként megragadtam az alkalmat, hogy meghívjam a tinédzsereket, a következő játszóházba. Igen, jól olvastad, ismét lesz játszóház, mégpedig december 18-án! Gyere el Te is, és játssz velünk! Nekünk a feladattal nem ért véget az önkénteskedés!

Szerda, csütörtök, péntek: betegen, légcsőhuruttal az ágyban köptető és némi antibiotikum társaságában, SzEDiK Sárit olvasgatva, néha rajzolgatva, próbálkozva némi logaritmusos feladattal "mert a lábadozó betegeknek azt ajánlják", csak hogy Bela Tibor tanár urat idézzem (igyekeztem minél pontosabban).

Hamarosan mozizik a banda, és megmozgatjuk a médiát!

Ennyi voltam mára.

Zsolti

Ui.: Apropó, sok sikert a 12/a-nak a matek dogához! :) Ne feledjétek: egy b szám a alapú logaritmusán azt a c számot értjük, amelyre a-t emelve b-t kapunk. Mi?????