Lassan-lassan ez a rövidke szünidő is véget ér. Remélem, sokatok ki tudta magát pihenni, esetleg bulizott egy jót - a Magyarországon egyébként nem nyilvántartott ünnep - Halloween alkalmából. (Engedjetek meg egy gyengusz poént: "Kevesen tudják, hogy 1477. október 31-én foglalta el Mátyás Bécset, innen ered ősi ünnepünk, a hello wien.") De mindenesetre legalább egy mécsesgyújtással biztosan valamennyien megemlékeztünk elhunyt szeretteinkről.
Bevezető gondolataimat követően jöjjön a fekete leves. Az ásítás, a csapatmunka, a StreetArt, a Mosoly, a mesék és a sport mint komoly (esetleg kevésbé komoly) témák után jöjjön egy újabb felvetés, alias a közösségi oldalak.
Mint tudjuk, a web 2.0 megjelenése, mint derült égből villámcsapás; jött, látott és győzött. Take the world by storm. (szeretjük az angolt!)
Mint tudjuk, a web 2.0 megjelenése, mint derült égből villámcsapás; jött, látott és győzött. Take the world by storm. (szeretjük az angolt!)
Manapság szinte minden fiatal fent van legalább egy (ha nem több) közösségi portálon. (Tisztelet a kivételnek! Lizi is igazából a verseny miatt készített magának facebook profile-t.) Persze, ez nemcsak az ifjúság hóbortja, de valahogy mégis az ő 'szósölnetvörk'-özési szokásaikról esik rengeteg szó. Csakhogy a legnépszerűbb oldalakat említsem: facebook, iwiw, twitter, google+, instagram, a kimondhatatlan nevű tumblr, we-szívecske-it, satöbbisatöbbi a teljesség mindennemű igénye nélkül. Tulajdonképpen a legtöbb név neked is ismerősen cseng(e, haha), ugye? Vagy talán valamennyire regisztrálva is vagy, még ha nem is nézegeted őket rendszeresen - sőt, sehogy se. Semmi gond, velem sincs ez másképp. Nem tudom, hogy betegségnek számít-e az, ha valakinek a kék-fehér kombinációról a matrózok után egyből a fészbuk jut eszébe. Mindenesetre vannak ilyen ismerőseim.
Egy fent említett oldal bármelyikén tényleg, tök jó dolog fent lenni. Érezni, hogy egy (virtuális) közösség része vagy, senki nem szól rád, hogy mit osztasz meg, posztolsz ki (vigyázat! nem biztos, hogy a legjobb dolog, ha a szülők is rendelkeznek profilokkal. lehet, hogy eggyel több lesz az ismerőseid száma, vagy eggyel többen szívecskézik a képed, de a "sötét oldalról" sosem szabad megfeledkeznünk... szeretlek anya!♥:D), a tiedhez hasonló érdeklődési körű emberekkel "találkozhatsz", világgá kürtölheted, mit ettél ebédre, tarthatod a kapcsolatot akár az Antarktiszon élő pingvinekkel - feltéve ha tudsz pingvinül, vagy ők tudnak angolul, mondjuk a google translate-tel már ez is eszközölhető. A 21.században tulajdonképpen szinte bármi lehetséges.
Szóval csudijó ez az egész #hashtag meg szmájli [:) :D ;) :P :( :$ :3] áradat, de könyörgöm, nem a nap 24 órájában, allday-allnight. A minap olvastam egy cikket, hogy vannak, akiknek bizonyítottan posztolási kényszerbetegségük van. Ha nem osztanak meg semmiféle bölcsességet követőikkel, megtalálja és megbünteti őket egy gonosz szellem. Haha, nekem még nem volt problémám ilyesfajta kísértetekkel még így Halloween során sem. Na mindegy, különbözünk.
Természetesen (vagy nem, kinek hogy) én nem értek teljes mértékben egyet a fenti képpel. Már miért ne lehetne életem, ha rendelkezem facebokkal/ twiterrel/ tumblrrel/ bármivel ezek közül? Senki sem kényszerít arra (persze, olvastuk, vannak ilyen esetek is), hogy én ott, a közösségi médiában éljem le az életem. Még mindig sokkal többre tartok egy ölelést, mint egy "Hiányzol!" üzenetet, vagy a felhőtlen nevetéseket a csapattal ezeknél a jeleknél: :D:D:D:D:D:D:D. Ez az "Így érzem magam..." fészbukos új dolog meg elég vicces. Főleg, ha az ember ismerősének napjában 26 milliószor változik a kedélyállapota. Megértem én, hogy így van, hiszen ismerőseim túlnyomó része tini, és kamaszkorban van, amikor ez teljesen normális. De mondjuk, ha xy feels: "fáj a fejem", szívesen írnám neki, hogy akkor menj ki, szívj friss levegőt, tornázz, fuss, akármi. Most meg ez a sok zsiráfos profilkép. Tudom, hogy nagy az Isten állatkertje, de ennyire? Egy bolond százat csinál. Közhelyek, közhelyek everywhere. Tudjátok, a számítógépeken túl is van élet. - Nem, nem tudják. És akkor így póz, úgy póz. Instagramon a képeid fele kaja és/vagy manikűr, esetleg a hely, ahol éppen tartózkodtál, a starbucksról nem is beszélve. Magadra ismertél? Akkor csak annyit kérnék tőled, hogy ne járj úgy, mint Amanda Todd. Bizonyára néhányan hallottatok erről a lányról, aki az öngyilkosságba menekült a virtuális tér elől. Szomorú életének történetét ebben a videóban rögzítette.
Szóval ennyi lett volna mára a fene nagy bölcsességem. És tudjátok #peace #swag meg #yolo.
Na puszi, Csenge
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése