Countdown

Hejhóó!

Nagy szomorúság vett hatalmába, ahogy elgondolkodtam azon, hogy miről is kellene írnom. Már csak napok vannak hátra a negyedik és egyben utolsó online forduló leadásáig. Bizony ám, rendszeres követőink tudhatják, hogy ez a nap nem más, mint a hétfő. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy csak az onlájn fordulók érnek véget, és bizakodva gondolunk arra, hogy nekünk még folytatódik a verseny! Aztán meg irány Brüsszel. (kopp-kopp-kopp, igen, most lekopogtam a dolgokat!:D)

Szóval, tudom jól, hogy kis hazánkban nem szokás a hálaadás napját megtartani, de én most valami hasonlót szeretnék. Szeretném összegezni, hogy jómagam mit köszönhetek a versenynek:

• Talán legfontosabb a demokrácia... oké, most gondolom mindenki azt várja, hogy ezt írjam. Pedig nem. Nekem, ami a legjobban megmarad ebből az egészből, az a csapat és a sok nevetés. A fiúkat-lányokat már régebbről ismertem (valakit az őskor óta, valakivel nyáron volt szerencsém először találkozni), de most igazán a szívemhez nőttek. Zsolti szebbnél szebb blogjai, amiket olvashattunk, Tomi csípős és egyben idióta, de szeretnivaló megjegyzései, amit jó részt csak mi hallottunk, Lizi nagyszerű ötletei és a nyávogásai, hogy őt márpedig nem fotózhatjuk le... Lili szintén korszakalkotó ötletei és csodálatos rajzai. Na és persze Zita néni türelme, segítsége, sütijei és sorolhatnám. A rengeteg nevetés, amely szemtől szemben történt valamint a titkos csoportunkban a 200 kommentet olvasva. A sok együtt és ötleteléssel töltött óra.
• A feladatokat is imádtam egytől egyig! Az önkénteskedés, az hős keresés, az esszék megírása, a videók elkészítése, a közösségi oldalak karbantartása, a blog szinten tartása mind-mind izgalmas, érdekes, kihívást jelentő és ötletes feladatok voltak. Mindig kíváncsian vártam a többi csapat megoldásait, hogy ők hogyan értelmeztek egy-egy kérdést. Olyan ez, mint a disputa. Csak itt nem kell vitatkozni (még! ki tudja, mit hoz a jövő?!). Egy-egy kérdést milliónyi oldalról körbe lehet járni, hiszen mennyi kitűnő önkéntes munka született, és hány példaértékű hős került napvilágra? Ahány csapat, annyiféle. :)
• A reményteli várakozás minden második hétfőn a pontszámokra való tekintettel, majd következő nap a szöveges értékelésre. Mint a kisgyerekek karácsonykor a Jézuska eljövetelét, úgy vártam én is ezeket!
• Továbbá jó érzés volt átélni azt, hogy az ellenfelek is mennyire törődnek egymással. Önkéntesen kaptunk az imádott "nagytesóinktól" fotóst, nem egy csapat megemlített minket a blogjában. A saját csapatomon kívül szerintem sok új ismeretségre tettem szert. Olvasva a többiek bejegyzéseit, cikkeit, és tudva, hogy sokukkal már egy Szóval?!-os tábor keretein belül is találkoztam, szerintem többjüket megismerném az utcán.
• Néhány értékes döntéshozóval is összehozott a sors feladatmegoldásaink során. Biztosan nem felejtem el a Játszóházat Szécsi Zsolttal együtt, aki szívesen látott minket. Örülök, hogy ezzel nem szakadt meg a kapcsolatunk, hiszen december 18-án újból játszóházazunk! Hősünkkel, Margó nénivel is kontaktban maradtunk - hétvégén átélhetjük újból az önkéntesek kellemes fáradtságérzetét (mi is segédkezünk karácsonyi csomagokat gyártani... igen, mondhatni karácsony manók leszünk!:))
• Még újabb gondolkodásmódot és szemléletet is kaptam a versenytől. Szerintem mindent nagyszerűen fogok tudni hasznosítani!
• Jut eszembe, a póló kimaradt! Pedig azért jelentkeztünk, meg mert Zsoltinak kellett egy csapat, milyen régen volt már az....:D

 

 

Szóval köszönök mindent, O:DA! Egy hatalmas élmény volt.:)

KnertészCsenge