2013. október 13., vasárnap

Szép estét mindenkinek!
Itt az ideje, hogy billentyűzetet ragadjak, és bloggerkedjek  - először életemben. Még nem fáj...
Mivel  negyedszerre fogalmazom át a bejegyzésem második mondatát, egy kicsit már érzem a fájdalmat.

Munkás hétvégén vagyunk túl. Hétközben csak az előkészületekre volt időnk, bár már azt sem értettem, erre honnan és hogyan lopkodtuk össze az időt. Ezer dolga a gyerekeknek, annál is több nekem... :(
S aztán a tegnapi nap remek volt. Végigélni azt, hogy ötletelnek kifogyhatatlanul, nevetgélnek, viccelődnek vég nélkül, jól érzik magukat, ha jól megy és kipipáltunk egy témát, s még jobban érzik magukat, ha még nem kerek az ügy, s lehet tovább csavargatni, hogy jobb legyen , hogy tökéletes legyen.  Ennyi maximalista gyereket hogy sikerült összeszednem (nünk)? :)
S aztán ma a véghajrá! Fáradtan, mert éjszakába nyúlóan folyt a vágás, a logótervezés és az alkotmány finomítása, stilisztikai csiszolása. S dühösen, mert a technikai eszközünk (egy számítógép) nem alkalmas arra, hogy úgy tegyük össze a képet, a hangot, a zenét, a szövegeket és az effektet, ahogy mi szeretnénk. Győzne a technika tökéletlensége? Nem, mert vannak jó barátok, ismerősök, akik segítenek. S persze-hogy újra higgyek az "Eszközben" - az azon (vagy rajta?)  elérhető világhálón, egy  közösségi csoportból érkezik a megoldás. Pirulhat a mi gépünk.
Összefoglalva a hétvégét:  összegyűltünk, nasiztunk, viccelődtünk, alkottunk, töprengtünk,csevegtünk,  megnyitottuk, lájkoltunk, egyeztettünk, bosszankodtunk, újra olvastunk, újra néztük, javítottunk, cseteltünk, örültünk, véleményeztünk, lelkesedtünk, egyet értettünk, megosztottunk, feltöltöttünk, közben feltöltődtünk. Kihagytam valamit? Várom a visszajelzéseket! :)
A látható végeredmény egy része: https://www.youtube.com/watch?v=WWx2-bTsayE és https://lh4.googleusercontent.com/-umNbCQn6nyU/UlrX5y-VW7I/AAAAAAAAAMk/KaqxDpEyGlw/w409-h553-no/lombosfalog%25C3%25B33.jpg
A láthatatlan végeredmény meg bennünk lakozik.
Köszönöm Knertészek a hétvégét! Meg a családtagoknak is, hogy mögénk álltak, mert nélkülük nem ment volna!
Zita néni - a legjobb csapat mentora

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése