Üdv mindenkinek, én Lizi vagyok, a Knertészek csapat legkevésbé aktív tagja.

Miután a többiek halványan utaltak rá, hogy lassan ideje lenne kivenni a részem a blogírásból, ma én próbálkozom… De nem a mai fejleményekről, mert tudtommal ez egy elég csendes és eseménytelen nap volt. 
(Már amennyire a FECSKEAVATÓ idején egy kilencedikes osztálynak lehet eseménytelen napja.)

Nem tudom, tudjátok-e, az a feladatunk, hogy öltözzünk be egy mesehősnek.

Ezért vagyunk mind béna jelmezekben, kivéve Tamást, aki pókember lenne, de még titkolja… Szóval engem megihletett ez a feladat, és arra gondoltam, írhatnék a rajzfilmekről.
Tapasztalataim szerint a világon kétféle mese létezik, • a normális és szórakoztató (ilyen például a Bambi vagy a 101 kiskutya)

• és az új generáció, a mai 3-10 évesek számára kitalált borzalom, a ”fedezzük fel együtt a világot a mexikói kalandorlánnyal, a majmával és a táskájával” típusú.
Én az előbbieket jobban szeretem, de ez egyénfüggő. Viszont nem véletlen, hogy az iskolánk tizenkettedikesei zömében olyan rajzfilmeket választottak ki nekünk, mint a Micimackó, a Hófehérke, vagy a Kukori és Kotkoda, hiszen ők voltak talán az utolsó szerencsés korosztály, akik nem Dórán és társain nőttek fel.

(*még annyit, hogy előre is szeretném részvétemet kifejezni a 10-év-múlva-fecskéknek, akiknek ezzel a feladattal már nem lenne ekkora mázlijuk)

Mivel lassan mennem kéne, én most elköszönök, és jó hétvégét kívánok mindenkinek a csapat nevében is. Ha jól tudom, holnap vagy holnapután Lili ír majd egy bejegyzést, reméljük ennél azért jobbat , szóval kellemes hétvégét, és kitartást, már csak egy hét az őszi szünetig.