Tamás elszabadul az interneten

Blogírás kezdőknek, avagy az ásítás ragályos.

Hogyan is fogjak hozzá?

Nos, adott egy jobb esetben működő internetkapcsolat és egy billentyűzet, amin írni lehet; hogy mi van akkor, ha valamelyik tényező illetve fel nem sorolt eszköz hiányzik, arról ne is beszéljünk. nem elhanyagolható a jó ötlet, jó ötlet nélkül blogot írni nem érdemes, mert akkor a bejegyzés sem lesz jó. 

Így fel is sorolnám az "ötleteimet":          illetve              ja és majd elfelejtettem                                     .pont

Bizony ez nem túl sok! Na még egy nekifutás: verse... ááá hagyjuk.

Bízzuk rá a jó öreg rögtönözésre, ami sok esetben hasznosnak bizonyult ezidáig (ez "általában" segít gondolatokat elindítani). Persze ehhez rutin kell, ezt lehet gyakorolni angolon, amikor random leveleket kell írni és és kémián, amikor kísérletezés közben mindenfélét összeöntesz egy jobb cél érdekében.

Így jutott eszembe az ásítás, mint zavaró tényező. Tapasztalataim alapján olyat is rá lehet bírni az ásításra, aki a legjobban nem akarja vagy esetleg olyas valakit, aki nem is tudja, hogy valaki éppen az ásítást akarja ráerőszakolni. Hogy miért ásítunk? Több elméletet ismerek, de ezeket nem szeretném részletezni. Veszünk egy mély levegőt (az olcsóbbik is megteszi), a tüdőnk kitágul, érezzük, hogy most egy kis környezet áramolt be a testünkbe, és aztán elfog a vágy a sóvárgás aziránt, hogy nagyra nyisd a szádat, de tudod, hogy nem teheted a tanár szeme láttára! Ilyen esetben bekövetkezik a félresikerült ásítás, aminél nincs rosszabb. De ezt meglátván egy korán felkelő osztálytársad akkorát ásít, hogy majd kiesik a székből. Na igen, az ásítás ragályos...

És a kedves olvasó most elgondolkodik: Én most mit is olvasok? A Knertészek csapat blogján az ásítást elemzi egy középiskolás diák. ÉS ráadásul nekem is ásítanom kellett. HÁT EZ MÁR FELHÁBORÍTÓ! (hmm ezt ki fogom emelni, hogy az ember szeme olvasás közben ide ugorjon és izgalmasnak vélje ezt az univerzumban elenyésző 0 és 1 halmazt).

Viszont most hozzád szólok, te hős maláj (és a többi 1000 elhanyagolható emberhez)! Ki lehet e nyelvet nem is érted, de azért rákattintottál a blogra :-) Köszönjük az O:DAadó támogatásotokat és szeretnénk bátorítani titeket, hogy szórjátok szét hamvaimat az interneten HOGYMI?-Nevermind.

És egyébként jól haladunk a II. fordulóval, eddig csak akadályokba és néhány szemeteskukába ütköztünk, amit valaki az út közepén hagyott.

Tam(ásít)

(ha valaki linkeket keres velünk vagy a versennyel kapcsolatban az megtalálhatja az előző bejegyzésekben)