Ma este van a leadási határidő, már nagyjából mindennel kész vagyunk. Hamarosan videót a Facebook profilunkon csekkolhatjátok!
A tegnapi bejegyzésben Csenge megírta, hogy a csapat egyes tagjai miképpen vélekedtek az önkéntes munkánkról. Az én tömör összefoglalóm így hangzott:
"Nagyszerű volt, az a fajta csendben megbúvó csoda."
Hogy mit értettem csoda alatt, a következő rövid fogalmazásomból kiderül. Kissé büszkeséggel telve úgy gondolom, hogy érdemes elolvasni. Íme:
Ismered a Csodát?
Nem arra a mindent elsöprő, világmegváltó csodára gondolok, hanem arra, aki csendesen, a háttérben meghúzódva visz véghez nagy dolgokat. Láthattad őt tegnap a Roma Közösségi Ház udvarán, majd veled együtt ment be az ajtón...talán kicsit egymásnak is lökődtetek. Aztán ott állt közted és újdonsült önkénteseink között, és ugyanolyan furcsán és meglepve nézelődött szerteszét, mint te. A kezdeti megilletődöttség után viszont feltalálta magát...elkezdte mozgatni a székek lábait, csikorgatva az összecsikarhatatlan járólapot. Elkezdte élvezni a társaságot: egyre több roma és magyar gyerek jött el. Látta a szemükben ugyanazt az izgatottságot, ami néhány perccel ezelőtt még az ő szemében is élénken csillogott, és ami kezdeti boldogsággá és elégedettséggé változott át.
Majd elkezdődött a játék...és Ő is nekiállt huncutkodni: 6-osra váltotta a dobókockát, míg Gabi az újonnan érkezett kisgyerekekkel foglalkozott...füledbe súgta a szót, amit a partnered próbált körülírni a Tabu játékban. Ezután lekuporodott az Activity asztala köré, és átvette az irányítást a játék felett. Vezette a kezeket rajzolás közben, segített a mutogatásban, és abban, hogy jó kártyát húzzál. Volt, hogy annyira belelendűlt, hogy egyszerre 6-ot is léphettél...de volt, hogy nem jöttél rá a megoldásra, akkor odaguggolt melléd, megsimogatta az arcodat, és azt súgta “Ne búsulj, a következő körben biztos továbbléphetsz a pályán” és te újra mosolyogva húztad a kártyát. Az asztaloknál békésen, egyetértésben játszott mindenki, nem törődve azzal, hogy ki honnan jött. Talán ebben is része volt? Nem hinném!
A kisebbekről sem feledkezett el...odament hozzájuk, filctollat nyomott a kezükbe, és szebbnél szebb rajzok születtek. Közben megéhezett, befalt néhányat Zita néni mézes sütijeiből, aztán sósra lett éhes...Balázs anyukája (Kneres Balázs anyukája) ekkor lépett be egy doboz sajtossütivel...bele is harapott egybe rögtön.
Aztán kifele vette az irányt...megunta a csendet, ezért muzsikára hangolta az embereket...majd mint aki jól végezte dolgát, leült, és nézte ahogy két kislány boldogan ropja a zenére...boldog volt.
Nem tudom láttad-e a Őt, de ott volt, bár lehet, hogy akkor még nem ismerted fel. Majd ha visszanézed a fotókat, videót, te is rájössz, hogy Benjinek (Kneres Benji) sikerült néhányszor lekapnia. Ha alaposan megnézed őket, meglátod Őt a tekintetekben. S ha tovább figyeled az arcokat, felfedezheted Őt a mosolyokban: volt ami csak enyhe, volt ami széles mosoly volt, volt ami pontosan olyan huncut volt, mint az övé, és volt ami kacagássá szélesült. Ott volt Ő, csak lehet, hogy idő kell, hogy észrevedd. Lehet, hogy úgy vagy vele, mint a körrel és a négyzettel: talán csak a játékot figyeled, és nem veszed Őt észre a háttérben. Pedig ott van, úgy alkot a játékkal egy egészet, mint a kör és a négyzet egy hengert.
A tegnapi nap során talán mindannyian rájöttünk, hogy a boldogság köztünk, bennünk van. Mindannyian, ha csak egy percre is, annak a bizonyos Mosolynak lettünk a nagykövetei. Mert Ő is ott volt ám, figyelte, hogy mint ténykedik a Csoda, és örömmel segítette munkáját.
Ne felejts el a boldogságra gondolni minden nap: lehet, hogy egy játékban találod meg; lehet, hogy egy kis közösségben; lehet, hogy az iskolában/munkahelyeden; lehet, hogy a kistesódban, a családodban vagy éppen egy igaz barátban, talán a szerelmedben.
S ha már gondolsz rá, tegyél is érte!
Üdvözlettel:
Knertész Zsolti
Nem arra a mindent elsöprő, világmegváltó csodára gondolok, hanem arra, aki csendesen, a háttérben meghúzódva visz véghez nagy dolgokat. Láthattad őt tegnap a Roma Közösségi Ház udvarán, majd veled együtt ment be az ajtón...talán kicsit egymásnak is lökődtetek. Aztán ott állt közted és újdonsült önkénteseink között, és ugyanolyan furcsán és meglepve nézelődött szerteszét, mint te. A kezdeti megilletődöttség után viszont feltalálta magát...elkezdte mozgatni a székek lábait, csikorgatva az összecsikarhatatlan járólapot. Elkezdte élvezni a társaságot: egyre több roma és magyar gyerek jött el. Látta a szemükben ugyanazt az izgatottságot, ami néhány perccel ezelőtt még az ő szemében is élénken csillogott, és ami kezdeti boldogsággá és elégedettséggé változott át.
Majd elkezdődött a játék...és Ő is nekiállt huncutkodni: 6-osra váltotta a dobókockát, míg Gabi az újonnan érkezett kisgyerekekkel foglalkozott...füledbe súgta a szót, amit a partnered próbált körülírni a Tabu játékban. Ezután lekuporodott az Activity asztala köré, és átvette az irányítást a játék felett. Vezette a kezeket rajzolás közben, segített a mutogatásban, és abban, hogy jó kártyát húzzál. Volt, hogy annyira belelendűlt, hogy egyszerre 6-ot is léphettél...de volt, hogy nem jöttél rá a megoldásra, akkor odaguggolt melléd, megsimogatta az arcodat, és azt súgta “Ne búsulj, a következő körben biztos továbbléphetsz a pályán” és te újra mosolyogva húztad a kártyát. Az asztaloknál békésen, egyetértésben játszott mindenki, nem törődve azzal, hogy ki honnan jött. Talán ebben is része volt? Nem hinném!
A kisebbekről sem feledkezett el...odament hozzájuk, filctollat nyomott a kezükbe, és szebbnél szebb rajzok születtek. Közben megéhezett, befalt néhányat Zita néni mézes sütijeiből, aztán sósra lett éhes...Balázs anyukája (Kneres Balázs anyukája) ekkor lépett be egy doboz sajtossütivel...bele is harapott egybe rögtön.
Aztán kifele vette az irányt...megunta a csendet, ezért muzsikára hangolta az embereket...majd mint aki jól végezte dolgát, leült, és nézte ahogy két kislány boldogan ropja a zenére...boldog volt.
Nem tudom láttad-e a Őt, de ott volt, bár lehet, hogy akkor még nem ismerted fel. Majd ha visszanézed a fotókat, videót, te is rájössz, hogy Benjinek (Kneres Benji) sikerült néhányszor lekapnia. Ha alaposan megnézed őket, meglátod Őt a tekintetekben. S ha tovább figyeled az arcokat, felfedezheted Őt a mosolyokban: volt ami csak enyhe, volt ami széles mosoly volt, volt ami pontosan olyan huncut volt, mint az övé, és volt ami kacagássá szélesült. Ott volt Ő, csak lehet, hogy idő kell, hogy észrevedd. Lehet, hogy úgy vagy vele, mint a körrel és a négyzettel: talán csak a játékot figyeled, és nem veszed Őt észre a háttérben. Pedig ott van, úgy alkot a játékkal egy egészet, mint a kör és a négyzet egy hengert.
A tegnapi nap során talán mindannyian rájöttünk, hogy a boldogság köztünk, bennünk van. Mindannyian, ha csak egy percre is, annak a bizonyos Mosolynak lettünk a nagykövetei. Mert Ő is ott volt ám, figyelte, hogy mint ténykedik a Csoda, és örömmel segítette munkáját.
Ne felejts el a boldogságra gondolni minden nap: lehet, hogy egy játékban találod meg; lehet, hogy egy kis közösségben; lehet, hogy az iskolában/munkahelyeden; lehet, hogy a kistesódban, a családodban vagy éppen egy igaz barátban, talán a szerelmedben.
S ha már gondolsz rá, tegyél is érte!
Üdvözlettel:
Knertész Zsolti
Ui.: Az előbbi fogalmazást általános iskolai magyartanárnőm, Polányi Éva - A kék ruhás angyal című műve ihlette, mely a gyomaendrődi Szent Gellért Kat. Ált. Iskola életét mutatja be. Itt olvasható
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése